2010. október 15., péntek

Torott szarnyu vandormadar

Mar mindenki elment haza, akivel joban voltam. Mar csak en maradtam. Ugy erzem magamat, mint a torott szarnyu vandormadar, aki nem repulhetett haza a tobbiekkel. Tegnap este visszajottem Santiagoba, persze reggel a szobaban hagytam a Santiago terkepet, amit Era adott, ezert csak elindultam a varosban a buszpalyaudvarrol, magam sem tudtam, hogy merre, nem is kerdeztem meg senkit, mert nem tudtam, hogy abba az alberguebe akarok menni, ahol aludtam, vag abba, amit Era mondott. Vegul oda lyukadtam ki, amit Era mondott, hogy hogyan, nem tudom. Este nagyon lelkesen koszont nekem egy francia bacsi, azt mondta, hogy Corrion de los Condesben talalkoztuk. Fogalmam sem volt rola, hogy ki. Reggelinel ismet talalkoztunk a konyhaban, es akkor esett le, hogy o az, aki kezetcsokolt nekem es minden nonek. :-) Annyira megorultem neki, hogy osszeszedtem maradek franciatudasomat, es felig franciaul, felig angolul valtottam vele par mondatot. Pedig nagy kedvem lett volna beszelgetni vele. Majd bementem a varosba, eleget tettem a kotelezettsegemnek, ami elol vasarnap elmenekultem, bementem a kapun, ami csak szent evekben van nyitva, atoleltem a szobrot (en, hehe, ezt se gondoltam volna), megneztem a sirt, elmentem a 12 oras misere, mert hagyomanyosan a deli misere "kell" elmenni, majd osszefutottam azzal az aranyos parral Quebecbol. :) Annyira ereztem, hogy veluk meg talalkozni fogok. Kinyomtattam a beszallokartyamat, vagy mit, es most kicsit netezek. :-) Holnap meg vegre en is repulok haza. :-))

2010. október 13., szerda

Vamos a la playa

Reggel mire felkeltem (f8), mar csak egy idos sved no volt a szobaban, ahol egyebkent is negyen voltunk. Kedves volt, elbeszelgettunk kicsit, majd jott az sms a nemetektol, hogy fel oraval kesobb talalkozzunk a reggelihez. Igy tehat kimentem a kikotobe, es megneztem a napfelkeltet, ami 9 orakor volt. :) Fel ora mulva megreggeliztunk, es elvaltak utjaink estig. Ja, mondtam mar, hogy valamiert Chantal ragaszkodik hozzam. Visszafele setalva osszefutottam az idos angol es svajci urakkal, akikkel az elmult napokban tobbszor is talalkoztunk. Veluk beszelgettem, majd elindultam ismert vissza az alberguehez. Nem messze az alberguetol van egy irto budos, tengeri novenyekkel boritott partszakasz, ez elott kerdezte meg egy srac tolem spanyolul, hogy ez-e a playa. Mondtam neki angolul, hogy nem tudom. O ment tovabb a partra, levette a hatizsakjat, ledobalta a ruhait, majd anyaszult meztelen belement a vizbe. Mire ezt a kis oblot megkerultem, es leultem a padra, hogy sms-t irjak, mar ott is termett egy rendor, es ruhat parancsolt a sracra. Ezzel egyidoben erkezett meg Era, akit mar vagy 2 hete nem lattam, es meg sem ismertem eloszor. O is abba az alberguebe igyekezett, amelyikben en is megszalltam. Ittunk egy sort, majd a supermercadoban bevasaroltunk, kiultunk a part melle egy padra, megebedeltunk, elmentunk kavezni, es mar 4 ora volt. Itt elvaltak utjaink, en elmentem a szep homokos oceanpartra fesus kagylot gyujteni. Gondoltam, vegre kicsit egyedul lehetek, de ekkor felbukkant az a svajci lany, akivel mar szinten napok ota rendszeresen osszefutunk. Vegul a homokos oceanparton magamra hagyott, ahol fesus kagylot kellett gyujtenem, de csak egy darabot talaltam, kozben a labamat nyaldosta az ocean, es sutott a nap, mintha nyar lett volna. Sajnos sok idom nem maradt keresgelni, mert 6-kor mar indulni akartam naplementet nezni. Visszamentem egy pulcsiert az alberguebe, es fel 7-kor elindultam a vilagitotoronyhoz, ami nem is torony egyebkent, hanem egy haz. Era allitolag mar ott volt, meg a svajci lany, de egyikojuket sem lattam. Mondjuk nem is nagyon kerestem, csak korbementem. Leultem egy sziklara, es bamultam a nappal szemben a nagy kek oceant. Olyan volt, mintha moziban lennenk, mindenki leult, es nezett a nap fele. Amikor a nap utolso kis darabkaja is eltunt a lathataron, tapsolni kezdtek az emberek, mint tegnap. Elindultam vissza, utkozben belebotlottam a lengyel emberbe, akivel tegnap egy darabon egyutt gyalogoltunk, majd amikor a zarandok szobranal fenykepeket csinaltunk, eszrevettem Erat is. Visszamentunk az alberguebe, es semmi kedvem nem volt tengeri herkentyut enni a nemetekkel. De sajna kuldtek sms-t, hogy hol vagyok mar. Vegul elmentem, megiscsak utolso este, vagy mi. Vacsora utan elbucsuztunk. Csak tudnam, hogy miert vagyok meg mindig itt. Holnap delutan visszamegyek Santiagoba. Pentekre tervezem a zarandoklatom befejezeset jelento katedralislatogatast, Szent Jakab sirjanak megtekintesevel, Szent Jakab szobranak atolelesevel (??), meg a hivatalos 12 oras zarandokmisevel.Ezen kivul mar csak az a feladatom maradt, hogy kimossam a ruhaimat, ezuttal mosogepben, hogy elviselheto szagom legyen, megis visszaterek szombaton a civilizalt tarsadalomba, vagy mi.

28. nap, Olveiroa - Fisterra, 32+3 km

Reggel f8-kor akartunk kelni, de vegen 8 ora lett belole. A nemetek elozo nap megrendeltek a reggelit. 2.50 Euro volt a reggeli, tejeskave, piritos vajjal es lekvarral, de annyi, amennyit akartunk. Ezek az emberek egyebkent a panzio mellett tehentartasbol eltek, a hazigazda nagyon szivelyes volt. Persze megint jo keson indultunk, bar ma sok km vart rank. Kb. 10 km mulva, az elso barnal megalltunk, ittam egy ujabb kavet. Fura, az elso par napban ugy gondoltam, hogy a caminon nem fogok kavezni. Hat, valahogy nem jott ossze. A barban nagy betukkel ki volt irva, hogy a kovetkezo 15 km-en nem lesz bar, ezert most egyel es igyal. :) A kovetkezo 15 km kb 3 ora volt, kozben osszetalakoztunk egy lengyel emberrel, aki csatlakozott hozzank az ebedre Ceeben. Nem voltam megelegedve az etteremmel, a kaja nem volt rossz, de a kiszolgalas hagyott nemi kivannivalot maga utan. Ebed kozben a nemetek kozoltek, hogy ok foglaltak egy szobat egy hotelben. Modjuk ezt elobb is mondhattak volna, amugy meg csodalkoztam, hogy az elozo ket ejszaka miert aludtak velem egy szobaban. Kicsit sietni kellett, mert Chantal latni szerette volna a naplementet a finisterrai vilagitotoronynal. Persze most is gyorsabbak voltak a nemetek. Tudtam volna gyorsabban menni, de nem volt kedvem. Idonkent megvartak, mig vegul Jozef megjegyzest tett arra, hogy en nem hasznalom rendesen a botomat. Mondtam, hogy igazan nem kell megvarniuk, menjenek csak a sajat tempojukban, de Chantal ragaszkodott hozzam. Komolyan nem ertem, hogy miert. Fisterraban kozoltem, hogy akkor en elmegyek szallast keresni, mert nincs penzem arra, hogy egy egyagyas szobat fizessek egy hotelben, mint ahogy Jozef javasolta. Kisebb bolyongas utan talaltam is egy alberguet, 10 Euro egy ejszaka, 2 emeletes agy a szobaban, es tagas szoba. A nemetek kitalaltak, hogy taxival mennek a vilagitotoronyhoz, mert nem ernenek oda naplementere, es hogy utkozben felszednek a taxival. Amikor beszalltam a taxiba, lattunk egy csoves kinezetu not, aki egy rusnya kutyaval maszkalt. Jozef megkerdezte, hogy o is az en alberguemben lakik-e, mert o biztos nem aludna egy ilyen helyen, meg hasonlo dolgokkal poenkodott. Nekem ez eleg rosszul esett. Mintha o egyszer sem aludt volna albergueben. Meg nem tudom, hogy miert kell csoro magyarnak ereznem magam, mintha a nemetek sosem aludnanak alberguekben, csak hotelekben meg panziokban. Igen, az elmult 3 nap, amit a nemetekkel toltottem, jelentosen leapasztotta a penzemet, es igen, en napi max. 25 Euroval szamoltam, es igen, a "szuper" fizetesem csak erre eleg, viszont nem egy magyart ismerek, aki szeretne elmenni a caminora, csak nincs ra penze. Es en vagyok a gazdagabb magyar, akinek volt ra penze. Na ja. Mennyivel masabb volt Carmen, pedig o is nemet volt...
Megneztuk a naplementet, es en tudtam, hogy vege a gyaloglasnak. Megerkeztem. Nem mintha az ocean, vagy Finisterra lett volna a nagy cel, csak eleg volt. Most erzem eloszor, hogy nincs miert tovabb mennem, es hogy egy olyan helyen vagyok, ahol szivesen eltoltenek meg egy napot. Es ebben az is benne van, hogy vegre egyedul akarok lenni, vegiggondolni az egesz caminot, es pihenni egy kicsit, mielott ujra visszakerulok az otthoni mokuskerekbe. Szeretnek setalni az ocean partjan a homokban, es szeretnek 1-2 napot Santiagoban is eltolteni, hogy "eleget tegyek a kotelessegemnek", hogy reszt vegyek a 12 oras "hivatalos" zarandokmisen, hogy megnezzem Szent Jakab sirjat, hogy felmenjek a szoborhoz.

Veget ert az utam 4 het gyaloglas utan. Megerkeztem. :-)

27. nap, Negreia- Olveiroa, 33 km, 9 óra

Reggel sokaig keszulodtunk, utana elmentunk reggelizni egy barba, majd 9 korul indultunk utnak. Kodos, felhos ido volt, hamarosan elkezdett szitalni az eso. Folytatodott a tegnapi dimbes-dombos taj, idonkent tehenek legeltek az ut mellett, nehol meg tragyat szortak szet a foldeken, ezeken a reszeken jo budos volt. Az elso pihenonkon, egy barban a nemetek egy panzioban foglaltak szallast 3 fore. Altalaban a nemetek haladtak elol, enm eg mogottuk kicsit lemaradva. Egyreaszt mer nekem tul gyors volt a tempojuk, masreszt meg csak a bolond nem latta, hogy ok is egy camino parocska lettek, egy ujabb ertelmetlen kapcsolat, vagy egy camino romanc, ki tudja. Mindenesetre a sracokkal mar napokkal korabban azon poenkodtunk, hogy Jozef most koveti el harmadszor ugyanazt a hibat, megint majd jon a baba, es Chantal lesz a 3. felesege. Ebedkor egy barba ertunk, ahol szerettem volna enni valamit, de meg egy tisztesseges szendvicset sem tudtak adni, meg igazi kavejuk sem volt, igy ittam egy kolat, amit egyebkent nem szeretek. Este 6-kor megerkeztunk a panzioba, 18 Euro volt, 3 agy a szobaban, furdoszobaval, tiszta, rendezett. A nemetek rogton ivaszattal kezdtek, en lezuhanyoztam es mostam addig. Este 8 utan elmentunk a helyi barba enni, itt kivetelesen nem lehetett valasztani semmilyen etelt, a menu teszta, majd csirke sult krumplival volt. Nem ez volt eletem eddigi legjobb etele, az teny, viszont "csak" 8.50 Euroba kerult.
Ma ereztem eloszor azt, hogy eleget gyalogoltam. Az eredeti tervem az volt, hogy Fisterrabol vosszagyalogolok Santiagoba, de nem volt kedvem megint ugyanazon a tajon vegigmenni. Ugy dontottem, hogy Chantallal tartok Muxiaba, bar fogalmam sincs, miert mennek az emberek Muxiaba.

2010. október 10., vasárnap

26. nap Santiago de Compostela - Negreia, 3+22km

Reggel 6-kor mar felebredtem, nem tudom, miert, talan az elozo nap elfogyasztott tul sok bor miatt? :-) A sracok is eleg hamar felkeltek, igy 8 ora utan nem sokkal elindultunk a varosba. Meg kellett allapitanom, hogy kamu, miszerint ez az albergue 15 percnyire van a zarandokirodatol. megint vagy 45 percbe telt, mire a katerdralishoz ertunk. A csomagjainkat leadtuk a megorzobe, ittunk egy kavet, es bementunk a katedralisba, mert az ember megis csak akkor fejezi be a zarandoklatot, ha bemegy a katedralisba. Eredetileg ugy volt, hogy 10-kor elmegyunk misere a nemetekkel es a svedekkel. Az egesz mise alatt ki-be maszkaltak az emberek, a katedralis fohajoja meg fel volt allvanyozva. Egyebkent nem ertem ,hogy miert a szent evre hagytak a felujitast, es miert agyszerre allvanyoztak fel az egesz fohajot. A svedek a mise eleje utan nem sokkal ugy dontottek, hogy inkabb elmennek a zarandokirodaba a compostelaert. Mise utan elindultam a zarandokiroda fele, amikor Chantal szaladt utanam. Fogalmam sincs, hogy vett eszre a tomegben. Jozeffel a katedralis melletti kavezoben ultek a teren. Megtalaltam a svedjeimet, 2 percre ra a nemetjeink is ott voltak. Gyors bucsut vettem a svedektol. Utalok bucsuzkodni, es egyebkent is tegnap este mar elmondtunk mindent, amit lehetett. Azt mondtak, ha nincs penzem meglatogatni oket, akkor osszedobjak nekem a repjegyet, amitol en nagyon meghatodtam. Na igen, ez elozo nap volt, ezen a napon csak atoleltuk egymast, es mar mentem is a taskamert. Santiagoban irdatlan nagy tomeg volt, orultem, hogy nem vartam meg a 12 oras miset. El sem tudom kepzelni, hogy annyi ember hogyan fert be a katedralisba. Egyetlen vagyam volt minel elobb elhagyni Santiagot, es ez a vagyam megegyezett Chantal vagyaival is, igy 11 orakor mar uton voltunk az ocean fele. Imi, a magyar srac mondta, hogy sokan ugy erzik, hogy Santiago nem az, ahova napokon, heteken keresztul tartottak, es csak az oceannal ereztek azt, hogy megerkeztek, hogy vege a zarandoklatnak. Santiago utan teljesen mas taj fogadott minket, mint Santiago elott. Rendezett, csinos falvakon haladtunk keresztul, dimbes-dombos videken, fel-le, zarandokmentes tajakon. 10 km utan megalltunk egy hosszu, majd 2 oras ebedre, es eleg keson, 6 utan erkeztunk meg a San Jose Alberguebe, ami tele volt, egy csapat gyerek szallt meg ott, de a 2 emeletes agyas szobaert ugyanannyit kellett fizetni, 12 Euro, es jart hozza torolkozo, meg agynemu. Nem volt kedvem mosni. Este irtam a blogba, majd elmentunk vacsorazni. Az etterem kituno volt, termeszetesen boroztunk, int szinte minden nap a caminon, kizarolag szaraz voros bor. :) Igazan nem ertem, hogy Chantal miert ragaszkodik hozzam, nem sokat beszelgettunk, egyre gyakrabban beszelgetnek Jozeffel nemetul.

25. nap, Pedrouzo - Santiago de Compostela, 21+3 km

Reggelre elallt az eso, lassan keszultem, mert tudtam, hogy a fiuk lassuak lesznek. Azt beszeltuk meg, hogy ertem jonnek az albergue ele. Anders 8.05/kor megjelent, de Johnra meg vagy 20 percet vartunk. Nagyon lassan tudtam haladni, fajt a hasam, es alig vartam, hogy erjunk mar el egy bart. Na ja, noi dolgok. Le-fel mentunk tobbnyire erdos utakon, nehany telepulesen at, de nem volt bar, mig vegul kb. 1,5 ora mulva megpillantottam egyet. Ittunk egy kavet, bevettem a gyogyszereimet, ettunk Johnnal egy fagyit, majd jo 45 perc piheno utan, immar fajdalommentesen folytattam az utat mintegy 5 percig, amikor rajotem, hogy a fenykepezogepem a barban hagytam. Taska le, rohanas vissza. Persze ott volt a szeken, ahol hagytam. Kozben a svedek egy idos sved parba botlottak. Rengetegen voltak az uton, nem is erdemes tobb szot vesztegetni ra. Itt a spanyoloknal kedden valami unnep lesz, ami miatt 4 napos hosszu hetvegejuk van, emiatt az a hir jarta, hogy nem lehet szabad agyat talalni. Elmentunk egy alberguehez, de mielott bementunk volna, odajott hozzank egy spanyol srac, mintha csak az egbol pottyant volna oda, hogy foglaltunk-e szallast, mert kulonben nem lesz helyunk, de tud nem messze onnan egy masik alberguet, ami csak 6 Euro, es rengeteg hely van. Igy volt. A terv az volt, hogy a zarandoklatot befejezzuk, es taskaval megyunk el a katedralisig. Az esonadragomat nem akartam belegyomoszolni a taskamban, ott akartam hagyni az agyamon, de a svedek azt mondtak, hogy az csalas lenne. Igy taskaval elmentunk a katedralisig, majd 1,5 orat alltam sorba a compostelamert. A svedek kozben kitalaltak, hogy ok elmennek a repterre repjegyet atrakatni, en meg osszehaverkodtam egy olasz idosebb pasival a sorban. Unalmunkban fenykepeztuk a sort, sajna rola nem csinaltam kepet, o viszont igen rolam a gepemmel a sorban. A legtobben persze csak Sarriabol erkeztek, de ez van. Visszagyalogoltam a szallasra, de eltevedtem, kozben ket idos nemet nobe botlottam, akik szinten azt a szallast kerestek, ezert megneztem az utca nevet. Majd emlekezetbol mentem tovabb, ekkor 3 magyar jott velem szembe a szallasrol, igy mar siman visszatalaltam. Zuhany, mosas utan megjottek a svedek, es elindultunk vissza a katedralishoz. Ott nagy nehezen, tobbszori sms valtas utan megtalaltuk a nemeteket, es beultunk egy etterembe enni es borozni. 24 orara kellett visszaerni a szallasunkra, 23.40/kor elindultunk taxit keresni, majd 7/8 perc bolyongas utan mondtam a fiuknak, hogy a mellettunk levo etterembe menjunk be, es hivassunk taxit. A taxi 1 perc mulva ott is volt, beultunk, es rajottunk, hogy nem tudjuk az albergue teljes nevet. Szerencsere emlekeztem a szomszed utca nevere az eltevedesem miatt, 24.00/kor az albuergueben voltunk, meg nyitva volt. utoljara beszelgettem meg a fiukkal, kolcsonosen meghivtuk egymast a sajat orszagunkba, es lefekudtunk aludni.

2010. október 8., péntek

24. nap, Melide-Pedrouzo, 33 km, 7 ora 15 perc

Mar megint nagyon jol aludtam, es ma ejjel nem csiptek meg a poloskak. :-) Lehet, hogy vegre hasznalt a verszivo rovarriaszto spray? 6 elott par perccel ebredtem, es probaltam meg egy kicsit aludni. Vegul 6.30-kor keltem fel, a reggeli furdoszoba-wc tumultus lekuzdese utan megreggeliztunk a svedekkel, mejd 8 orakor elindultunk. meglehetosen szep nap igerkezett, alig volt felho az egen, bar egyre kesobb kel a nap, 8 orakor meg csak pirkadni kezdett. A szel fujdogalt egy kicsit, orultem is, hogy a ruhaim meg fognak szaradni, mert ugy amit este kimostam, az nem szaradt meg reggelre. Az ut hasonlo volt a tegnapihoz, le-fel, erdos reszeken, falvakon at. 10 elott nem sokkal megalltam egy barnal, par perc mulva a svedek is megerkeztek. Ittunk egy kavet, es folytattuk utunkat. Hamarosan elkezdett cseperegni az eso, az esohuzatot rarakattam Johnnal a taskamra, de fel ora mulva, amikor Arzuat elertuk, fel kellett vennunk az esokabatokat. Gondolkoztam, hogy felvegyem-e az esonadragomat, de a sracok azt mondtak, hogy hamarosan el fog allni az eso, ezert csak elokeszitettem, hogy gyorsan fel tudjam kapni. A templomnal begyujtottem egy pecsetet, es kihasznaltam a fedett helyet arra, hogy a szunni nem akaro eso miatt megis felvegyem az esonadragomat. Remeltem, hogy majd ez eluzi az esot. hat nem igy tortent. Csak esegetett tovabb. Egesz ejjel esett, ezert tiszta sar volt minden, kerulgettuk a nehol egesz utnyi pocsolyakat, es remeltem, hogya bakancsom nem azik be. 1 ora korul megalltunk egy barnal, ismet ittunk kavet, es ettunk par falatot. Nehezen, de tovabb mentunk. Az eso egyre jobban esni kezdett, meg is allapitottam magamban, hogy eddig ez a 2. legrosszabb esos nap. ma nagyon nyugos voltam, nem volt kedvem gyorsan menni, mondtam a sracoknak, hogy csak menjenek, nem kell megvarniuk, de mindig, amikor lemaradtam, vagy megalltam, ok is megalltak, es visszajottek hozzam, es lelkesitettek, hogy mar csak 2 km. :) Ez mar szalloige nalunk. Az eso egyre jobban esni kezdett, ereztem, hogy nedves a bakancsom belulrol. Mire mai celunktol 3 km-re levo Santa Irenet elertuk, az eso meg jobban szakadni kezdett, de nem alltunk meg az alberguenel. Hamarosan azt ereztem, hogy olyan, mintha bealltam volna a zuhany ala. Modositanom kellett a korabbi eszrevetelemet, ez a mai nap pontosan annyira borzaszto volt, mint az a bizonyos esos nap, amikor borig aztam, ugyanis ma is ez tortent. A labam tocsogott a vizben, az arcomrol folyt a viz, es akkor meglattam az ut tulso oldalan egy alberguet. Atmentunk, bementunk, de sajnos nem volt 3 szabad hely, csak 2. Gondolkodtunk, hogy tovabb menjunk-e a kovetkezo alberguebe, ha nem esett volna ennyire, bizonyara igy tettunk volna, de az eso mindent felul irt. John szomoruan konstatalta, hogy az utolso estenket nem fogjuk egyutt tolteni, sot, az utolso zarandok menunket sem fogjuk egyutt elfogyasztani. En maradtam 10 Euroert, ok meg a felkinalt 700 m-re levo dupla agyas szobahoz mentek. Mivel a nadragom is atazott, ugy gondoltam, hogy felaldozok 6 Eurot a mosasra es a szaritasra. Most itt ulok a gep elott, az eso meg mindig ugyanugy szakad, mint amikor megerkeztem. :( Csak az vigasztal, hogy holnap Santiagoban leszek, mar csak 20 km. Ha igy fog tovabbra is esni, nem megyek el az oceanhoz, bar akkor nem tudom, hogy mit fogok csinalni 6 napig Santiagoban.

2010. október 7., csütörtök

23. nap, Hospital da Cruz - Melide, 28,5 km, 7,5 ora

Tegnap este Anders spray-evel fujtam be magam a poloskak ellen, de megint lett 2 ujabb csipesem. Egyebkent jol aludtam az ejjel. Keson keltunk, es 8 orakor utolsonak hagytuk el a szalast. Nem reggeliztunk, es Johnnal allandoan ehesek vagyunk, de Anders kegyetlen volt, es nem engedett minket eleg sokaig megallni, de 7 km utan addig nyafogtam, mig megalltunk John legnagyobb oromere egy barnal. Ittam egy kavet es ettem egy szendvicset. Boltot megint nem lattam, pedig csak kenyer kellett volna megint... Mikor utnak indultunk, esett az eso, de hamarosan kisutott a nap, es ismert lttunk szivarvanyt. A tovabbiakban idonkent sutott a nap, idonkent felhok takartak el a napot, nem volt tul meleg, idealis turaido volt. A svedek hamarosan megalltak, hogy a levegyek a poncsojukat, es Anders mondta nekem, hpgy menjek elore, mert ugyis lassu vagyok. Na, ebbol az lett, hogy 17 km-t setaltam egyedul. Azt mondtam magamban, hogy addig nem allok meg, mig meg nem lesz a mai 20 km, utana viszont az elso barnal megallok. Igy a mai 21. km-nel megalltam, es 20 percet vartam, mire a sracok utolertek. Kozos dontes alapjan Melideben szalltunk meg. A sarga jeleket elvesztettuk, talalomra mentunk valamerre, majd probaltuk kideriteni, hogy merre van az albergue, de valami regi epulethez iranyitottak, ami lehet, hogy egykor albergue volt, de most inkabb valami raktarepulethez hasonlitott. Ugy dontottunk, hogy akkor folytatjuk az utunk, es megprobaltuk megtalalni a caminot. Ez sikerult is, meg az alberguet is megtalaltuk, a hivatalos, ami 3 Euroba kerul, tele volt, egy privatban szalltunk meg, ami viszont 12 Euro. Anders szerint ez rablas, es ezzel en is egyetertettem. 12 emberre van 1 zuhanyzo es 1 wc. A szobaban egy harpia idos francia no fogadott, aki nekunk es a velunk egyutt erkezo spanyol fiataloknak azt magyarazta kiabalva, hogy este 10 utan csend legyen, es ezt nem keri, hanem ezt felszolito modban mondta. Amikor kiment, jol kifiguraztuk. Csak tudnam, hogy az ilyen miert nem megy hotelbe. Ma vegre jol kineteztem magam, potoltam a blogbejegyzeseim, majd jol bevasaroltam. Alig vettem par kajat, es megint tobb kiloval nehezebb a taskam. :-( Elmentunk egy etterembe, ahol a pincer holgy nem beszelt angolul, szoval talalomra rendeltunk valamit a menuhoz, ami itt 12 Euro volt. Halaszlevet ettunk sult hallal. Persze ezt csak utolag tudtuk meg, mert lovesunk sem volt, hogy mit rendeltunk. En az egeszbol csak a levest ertettem. Ma sem engedtek fizetni a fiuk. pedig en probalkoztam. John vacsora kozben megint megjegyezte, hogy hamarosan elvalnak utjaink, beszelgetnunk kellene, de mi csak csendben ettunk, mert vadasztuk a sult hal szalkait. Utana persze megint jokat nevettunk, foleg amikor a mellettunk vacsorazo "kedves" szobatarsunk kerult szoba.

22. nap, Sarria - Hospital da Cruz, 34 km, 7,5 ora

Reggel arra ebredtem, hogy 3 uj poloskacsipesem van, pedig elozo este befujtam magam rovarriasztoval, viszont az ejszakat vegigaludtam. Eleg keson keltunk, 8 ora mar reg elmult, mire reggelizni kezdtunk. Chantal korabban elment. Jozeffel reggelizett egyutt. 8.45-kor indultunk utnak. Rengeteg zarandok gyalogolt elottunk, mogottunk. Sarria az a varos, ahol sok spanyol kezdi a caminot, mert az utolso 100 km megtetele eleg a compostela megszerzesehez. Kicsit olyan volt, mint a nepvandorlas. Ma nem fajt a labam, a fiukkal egeszen jo tempoban haladtam, de meg ok voltak a gyorsabbak. A nemetek hamar utolertek bennunket, aztan megint lemaradtak. A svedekkel a 100-as kmko elott mgbeszeltuk, hogy csinalunk egy kozos fotot a 100-as kmkonel, es epp ekkor ertek utol ismet minket a nemetek, igy mind az oten rajta lettunk a kepen. Esoben indultunk, de a kep keszultekor mar csak idonkent szemerkelt. Betertunk al egkozelebbi barba egy kavera, es begyujtottunk egy pecsetet, mert az utolso 100 km-en allitolag napi 2 pecsetet kell szerezni.Szep tajakon haladtunk keresztul, de az ido miatt nagyon nem tudtam gyonyorkodni benne, felho, para ereszkedett a tajra. A szitalo eso neha jol is esett, legalabb nem volt melegem. A nemetjeink Portomarinban egy dupla agyas szobat foglaltak egy hotelben. Portomarinban kozosen ebedeltunk, de nem voltunk megelegedve a kiszolgalassal, iszonyatosan lassuak voltak, tobb mint 1 orat toltottunk ott. Egyebkent csak zarandok menut ettunk. A szamlat meg sem vartuk, a nemeteknek adtuk a penzt, es indultunk tovabb, bar Chantal nagyon gyozkodott minket, hogy maradjunk ott, Anders hajthatatlan volt. Nehezemre esett a gyaloglas, mert rengeteget ettem. Mindig rajtam nevetnek, mert altalaban begyujtom a sultkrumplikat masok tanyerjarol. Az emelkedokon nagyon igyekeznem kellett, hogy tartani birjam a svedek tempojat. Vegre egyedul voltunk, a legtobb zarandok Portomarinban szallt meg, es egyebkent sem szokas nagyon 3 utan meg uton lenni, csak mi vagyunk ilyen orultek. Amikor elertuk az alberguet Hospital da Cruzban, John tovabb akart menni, mert nem akarta elhinni, hogy olyan gyorsan odaertunk. A 30 agyas albergueben csak tizen voltunk. Zuhany, mosas utan atmentunk a szomszedba zarandokmenut enni, de nem engedtek fizetni a svedek. Vacsora kozben a svedek 2 idosebb sved nobe futottak, nagyon megorultek neki, eleg sokat beszelgettek veluk. Eves kozben John emlitette, hogy mar csak 3 nap kozos gyaloglas var rank, es utana el kell valnunk. 20 napja ismerjuk egymast, abbol nagyon sokat egyutt toltottunk. Kivancsivagyok, hogy fogom-e meg oket valaha latni...
A szallason meleg volt, mert futottek, mondjuk ennek az az elonye volt, hogy a ruhaim megszaradtak reggelre. A szallas 5 Euro, a menu 10 Euro volt

2010. október 5., kedd

21. nap, Fronfria - Sarria, 28 km, 7 ora

Nagyon rossz ejszakam volt, ejfelkor felebredtem, melegem volt, tobben horkoltak, egy pasi egyfolytaban fingott, egy masik meg almaban beszelt. A bal kezem erosen viszketett, nem tudtam kiverni a fejembol a gondolatot, hogy poloskak maszkalnak korulottem. Nagyon nehezen aludtam vissza. Reggel azt vettem eszre, hogy mindket karom es az egyik combom tele van poloskacsipessel. Felultem az agyon, a par aggyal arebb alvo Anders is felult, es megbeszeltuk, hogy mar megint mindkettonket osszecsipkedtek, mint Navaretteben, pedig ott nem is egy szobaban aludtunk. Majdnem utolsokent hagytuk el a halot, ittam egy kavet, majd megmutattam a csipeseimet a hospitaleranak, de ot nem nagyon erdekelte, mutogatta a sajat csipeseit, es vonogatta a vallat. Gondolom, mivel magan albergue volt, nem akarta, hogy be kelljen zarni par napra a poloskak miatt. A svedek elindultak, a nemet lannyal pedig megbeszeltuk, hogy melyik albergueben talalkozunk, es elindultam. Nagyon hideg volt, fujt a szel, a polar pulcsimban faztam, viszont nem esett az eso. A taj szep volt, hegyek kozott vitt az ut lefele. 2 kidolt fa keresztezte az utat. Nagy vihar volt a napokban errefele, tele volt minden letort agakkal. Az elso barnal meglattam a sved sracokat, kint ultek a bar elott. En ittam egy kavet, majd tovabbmentem. Jol esett a meleg kave a hidegben. Elveztem, hogy egyedul megyek. Lassan mentem, mert mindket labszaramban enyhe fajdalmat ereztem, es nem akartam, hogy tendinitisem legyen. Eleg hosszan mentem, kis falvakon at, de nem talaltam semmi helyet, ahol le tudtam volna ulni, ezekben a falvakban nem voltak padok, mint a camino elejen, az utak tragyasak voltak, az jutott az eszembe, hogy olyan, mintha egy tragyadombon setalgatnek. Na igen, errefele tehentartasbol elnek az emberek. Aszel erosen fujt, vegul egy kis templom bejaratanal ultem le, ez valamelyest szelvedett volt, es eloszedtem a taskambol a kajat, szendvicset csinaltam. Sok zarandok haladt el, mig vegul a svedek is felbukkantak, es tovabb haladtak. Nagyon hosszunak tunt az ut, mire megerkeztem. A sracok addigra mar kifizettek a nemet lany es az en szallasomat is. A poloskak miatt kimostuk a ruhainkat, volt szaritogep is. A halozsakomat viszont nem mertem kimosni. Kivetelesen a zarandokmenu nagyon finom volt, igen izletesen foztek, es itt ittuk a legjobb bort is. A szamitogep billentyuje zarandokallo volt a szallason, viszont hasznalhatatlan, olyan erosen kellett leutni a billentyut, hogy 30 perc alatt 5 sort sikerult irnom, szoval feladtam. A szobaban sokat nevettunk a sracokkal, amikor megerkezett Chantal, kb. 11 korul, Jozeffel vacsorazott, es eleg sok bort ittak, ami elmondasa szerint feloldotta a nyugat-nemet - kelet-nemet feszultsegeket kettejuk kozott. 23.30-kor megerkezett a camino parocska kanadai lany tagja, Chantal kozolte vele, hogy ejjel nem akar semmilyen zajt jhallani, mire mindannyian elkezdtunk nevetni, mint a kamaszok. Szerintem kellokeppen zavarba jott. Ugyanezt eljatszottuk a nemet sraccal is. Ezek utan nem mertek egy agyban aludni, a kanadai lany felmaszott a felso agyba. Ja, egyebkent a szobaban csak 3 emeletes agy volt.
Szallas 10 Euro, menu 9 Euro

20. nap, Pereje - Fronfria, 36,5 km, 9 ora 40 perc

Reggel arra ebredtem, hogy csorog valami zacsko. Eloszor azt hittem, a mellettem alvo pasi zorog, de amikor ragcsalast hallottam, bizonyossa valt elottem, hogy az ejjeliszekrenyre helyezett kajaszacskomban bizony eger van. Felek az egerektol. Minden batorsagomat osszeszedtem, feloltoztem, kozben nehanyszor odacsaptam a zacskora, hogy legalabb a ragcsalast hagyja mar abba a kis dog. Megfogtam a zacskot az egyik szelenel, es elindultam kifele.Kozben az eger megprobalt kimaszni a zacskobol a masik szelen, de nem birt kijonni, csuszott a laba. Az eloszobaban ledobtam a zacskot a foldre, az eger meg elszaladt. Ekkor jott el eloszor az a pillanat, amikor beszelnem kellett valakivel. Felhivtam anyut, de szegeny sok erdemi informaciot nem tudott meg tolem azon kivul, hogy egy eger maszott a kajaszacskomba. Telefonalas utan felmentem a konyhaba, ott volt mar a mellettem alvo ember, akivel egyebkent mar tobbszor osszefutottunk, csak nem beszelunk kozos nyelvet. Atnezte a zacsko tartalmat, es megallapitotta, hogy az eger csak a csokis kekszet ragta meg. A nagy ijedseg utan idtam egy kamillateat, majd osszepakoltam. Mivel a bakancsom total vizes volt, ugy gondoltam, jo lesz bele a vizes zokni. Elotte jo vastagon bekremeztem a labamat. A svedekkel indultam, Johnra jo sokat vartunk, 8.20-kor indultunk, termeszetesen utolsonak. Az eso esett. Orultem, hogy Anders rabeszelt, hogy veluk menjek tovabb, mert elfogyott az erom. Azt mondjak a maratont futok, hogy minden fejben dol el, hat ezzel a caminoval is igy van valahogy. Ma kivetelesen a svedek vartak ram, es nem en rajuk. Mire vegetert a beton, es koves hegyi utra ertunk, az eso is elallt, sot, szivarvanyt is lattunk. Ketsegtelen, a mezeta utan kesz feludules volt a hegyek latvanya. Az utolso 10 km-t egy nemet lannyal, Chantallal tettuk meg, gondolom o is megunta az egyedul setalast. Fonfriaban a szallason osszefutottam 2 idos magyar holggyel, nagyon kedvesek voltak. Sot, Jozef, a nemet pasi is felbukkant, akit mar napok ota nem lattunk. :-) A vacsoranal mellettem ult egy olasz srac, aki 1,5 evet elt Magyarorszagon az elmondasa szerint, es alap szinten beszelt magyarul. A vacsora vegere elegge be volt csipva, akkor mar kicsit orultem, hogy nem kell tovabb tarsalognom vele. Szallas 8 Euro, vacsora 9 Euro, hazi kaja, boseges volt.

19. nap Ponferrada - Pereje, 29 km, 7 ora

A most kovetkezo par bejegyzest utolag irom, minden este irtam naplot, azt masolom be.

Reggel mar 6 orakor fent voltam, 6.15-kor elkezdtem keszulodni. A szobatarsaim meg javaban aludtak. Nem ertem, hogy miert en kerulok mindig a sokaig alvos szobaba. :) A szobatarsaim horkolasa ellenere (4-en voltunk a szobaban, ebbol 2 horkolt) hallottam, hogy esik az eso. WC-re nem sikerult eljutnom, mert valamiert mindenki reggel akarta elintezni a nagy dolgat. Mivel a szobaban sotet volt, kihordtam az osszes cuccomat a folyosora, es ott pakoltam be a taskamba, a folyoson kozlekedok nagy oromere. 7-re a konyhaban voltam, ez egy oriasi albergue volt, ezert nagy volt itt a nyuzsges, nem tudtam vizet melegiteni. Ettem egy szendvicset, hoza a barackomat, mert nehez volt, nem akartam cipelni. 8-kor indultam utnak.A tegnapra beigert eso mara megerkezett. Esokabat, esonadrag, hatizsak esovedo huzata fel. Eddig egesz jol megusztam az esos napokat. A varosban elvesztettem a jelet, se sarga nyil, se kagylo nem volt sehol. Rajtam kivul meg 2 zarandok botorkalt a sotetben. Az egyikukkel elkezdtem beszelgetni. Thomas, Irorszagbol, haziorvos. Egy darabon vele mentem, ittunk egy kavet egy barban, ahol ismet kuldtem sms-t a sracoknak, ezuttal megjott a jelentes, megkaptak. A kovetkezo faluban Thomas elkoszont tolem, szerintem megunta a tarsasagomat, en meg folytattam tovabb az utat az esoben, ami csak szakadt, szakadt. Kesobb, amikor szollofoldek mellett haladtunk, 3 spanyol idos ur szolitott meg, hogy honnan jottem, stb. Egyikuk, egy 76 eves bacsi konyvet is irt mar a caminorol, most jarja nyolcadszor, ezuttal Ponferradabol. Kozben utolert minket egy idos francia hazaspar, nagyon baratsagosak voltak. Hol veluk, hol a spanyolokkal haladtam, vegul a spanyolok lemaradtak, es a franciakkal erkeztem Villafrancaba. Ekkor mar ereztem, hogy baj van, a bakancsom beazott. Varost ezuttal nem akartam nezni a szakado eso miatt, ezert tovabbhaladtam a szakado esoben. Villafranca utan egyetlen zarandokot sem lattam, egyedul mentem egy orszagut mellett, a hegyek kozott egy volgyben, egyre jobban atazva. Az albergueben az elsok kozott voltam, 3 ora volt, amikor megerkeztem, lezuhanyoztam, korulneztem. Vegre nem emeletes agyak voltak. Egyebkent meg inkabb egy menedekhazhoz hasonlitott. 5 orakor megpillantottam a lepcson a svedeket. Tudtak, hogy en itt leszek, de ok tovabb akartak menni, viszont a szakado eso miatt meggondoltak magukat. Sajna az albergueben nem volt szaritogep, ezert nem is mostam, a bakancsom vizes volt, a zoknim vizes volt, a polom is atazott, egyedul a nadragom volt csak nedves. A zobaban kiteregettem a cuccokat, hatha szarad valamicsket reggelig. Eddig ez a nap volt a melypontom, 1 het esot mondtak, komolyan haza akartam menni. Aztan meg arra gondoltam, hogy kevesebb mint 200 km van mar csak hatra, valahogy csak eljutok Santiagoig. Amikor a naplomba irtam, mindenki fekudt a szobaban a halozsakjaba bujva, engem is beleertve, mert hideg volt, es mindenki jol atazott, a legtobbunknek a cipoje is atazott. Este 7-kor atszaladtunk (szo szerint) a 100 m-re levo barba zarandokmenut enni a svedekkel. Jol esett az esti vorosbor. Szallas 5 Euro, menu 10 Euro volt

18. nap, Rabanal del Camino - Ponferrada, 33 km, 8 ora 40 perc

Reggel keson keltem, de valahogy senki sem mozdult a szobaban. Mielott meg osszepakoltam volna, ittam egy kamillateat, es csinaltam agy szendvicset a 3 napos kokemeny kenyerembol, es megettem. Majd fogmosas, wc, pakolas, es azt vettem eszre, hogy mar 8 ora reg elmult. A sved sracok 7.45-kor indultak, en 8.20-kor. 40 perc mulva utolertem oket, reggeliztek. Kerdeztek tolem, hogy van-e nalam ko, a Cruz de Ferrohoz, mert ok a falubol hoztak egyet. Megmutattak, jo nagy darab ko volt. Ugye ott van az a szokas, hogy a zarandokok leteszik a vaskeresztnel az OTTHONROL hozott kovet, ezzel jelkepezik azt, hogy megszabadulnak a buneiktol, masok szerint az otthoni gondoktol, es szabadon, uj emberkent mennek tovabb Santiago fele. Mi maradtunk az elso verzional. A sracok mondtak, hogy vegyek fel egy kovet, ki is neztem magamnak egy kicsit, de mondtak, hogy az keves lesz nekem, majd Anders a kezembe adott egy nagyobbat, hogy azt vigyem. :) Hideg volt, ezert otthagytam oket, mondtam, hogy majd a Cruz de ferronal megvarom oket. Kicsit csalodas volt nekem a kereszt. Messzirol egy faoszlop, a tetejen egy picike kereszt, korulotte meg egy nagy kokupac. kozelebb menve, tele volt dobalva szemettel, flakonok, folosleges cipo, ruha. Ki is volt irva, hogy a kedves zarandokok ne hagyjak ott a szemetuket. Vagy 20 percet vartam a sracokra, de nem jottek, en meg a pulcsimban majdnem megfagytam, es semmi kedvem nem volt a taskam legaljarol kihalaszni a masik pulcsimat, mar csak azert sem, mert a tegnap kimosott ruhaim nem szaradtak meg, es a hatizsakomra voltak aggatva szaradni. Felsetaltam a kokupacra, es eldobtam a kovemet, majd tovabbmentem. Sajna betonon kellett menni, mert az aszfalt melletti gyalogutat epp javitottak/epitettek?, es le volt zarva. Kesobb koves folduton haladtunk az orszagut mellett, eleinte fel, majd kicsit le, aztan megint fel, majd hosszan lefele. Ekkor botlottam bele Jozsi bacsiba, aki ma "keson" indult, mert csak 7-kor kelt utnak, de volt mar ugy, hogy fel 6-kor uton volt. Szegenyket otthagytam, mert nagyon meredek volt az ut, es farasztotta a labamat a lasubb tempo. Az elso telepulesen megalltam, a hegy tuloldalan egesz hangulatos falucskakat talaltam, nem ugy, mint elotte. Bementem a barba, nagyon tiszta, szep, rendezett bar volt, a wc-ben meg szappan is volt, errefele ez ritkasag. A nagy tejeskavem volt vagy 4 dl, aminek en nagyon orultem, es vettem egy szendvicset is, mert boltot azt nem talaltam. Leultem kint egy asztal melle, elfogyasztottam az ebedem, aztan csak ultem mozdulatlan a szeken, elveztem, ahogy suti az arcomat a nap, mint ahogy a gyikok sutkereznek a napon. Majd felalltam, bekentem magamat naptejjel, ha mar tesom a kezembe nyomta a 30-as faktoru naptejet, amit egyebkent mindig elfelejtek hasznalni, mert reggel meg hideg van. Folytattam az utam, majd ahogy ismet meredekebb lett az ut, ismet utolertem jozsi bacsit. kicsit beszelgettunk, aztan feladta, nem birta a tempomat. A kovetkezo faluban, ahol aludni akart, meg akartam varni, hogy elkoszonjek tole, de csak nem jott, pedig tobb helyen is megalltam, es nagyon lassan mentem. Molinaseca nagyon hangulatos telepules, igaz, olyan, mintha turistaknak lenne berendezve, de nekem akkor nagyon tetszett. Kicsit sajnaltam, hogy tovabb kell mennem. A svedek azt mondtak, hogy ott alszanak, miattuk folytattam utam. /Szirena hang... ezer eve nem hallottam. Kicsit hianyzik. :) / Az ut az orszagut mellett, kovezett uton haladt, majd lekanyarodott balra egy foldes, poros utra. Feltamadt a szel, a port csak fujta ram, eloszor csak az bosszantott, hogy a kimosott ruham meg mindig a hatizsakomon szaradt, es csupa por lesz, aztan mar a szam is telelett a porral, es egy-egy erosebb szellokes meg a tovabbhaladast is nehezitette. Amennyire kellemes volt addig az ut, annyira kellemetlen lett az utolso 4 km. Raadasul az ut jo messzire kanyarodott a varostol, azt hittem, sosem erek oda. 5 utan erkztem meg az alberguebe. A szobaban csak 2 emeletes agy volt. Viszont csak a csapban tudtam mosni, ami nem vol tul kellemes, mert csak hideg viz volt, amiben alig oldodik a mososzappan, raadasul egy gombot kellett fel percnkent nyomogatni, hogy jojjo a viz. De legalabb a szel fujt, ami kedvezett a ruhak szaradasanak. Elmentem vasarolni, megint tobb kilo kajat vettem, ami amugy nem sok, de ha cipelni kell, akkor igen. Megvacsoraztam, majd bementem a varosba, kivulrol megcsodaltam a varat, ami olyan volt, mint a rajzfilmekben a var. :-) A bazilikaban elmentem misere, mert masnap vasarnap, es a kis telepuleseken nincs mise.  Mise vegen az aldas elott a zarandokoknak elore kellett menni, most kivetelesen nem ertettem ezt meg, de a nenik lelkesen magyaraztak es mutogattak, hogy nekem kell elore mennem. Rajtam kivul volt 3 spanyol es egy del-amerikai no. Mar annyi zarandokaldast kaptam, hogy biztosan elerek Santiagoba. :-) Visszafele kicsit eltevedtem, de szerencsere a szallashoz kozel lyukadtam ki. A svedekkel nem talalkoztam, irtam nekik sms-t, de nem kaptam visszaigazolast, hogy megkaptak. Este akartam blogolni, de mielott elkeszult volna a bejegyzesem, kikapcsoltak a gepek, a hospitalero meg mutogatott a feliratra, hogy 22 oraig lehet hasznalni a szamitogepeket.

2010. október 1., péntek

17. nap, Hospital de Orbigo - Rabanal del Camino, 37,5 km, 9 ora, 15 perc

Tegnap este 4-en voltunk magyarok egy szallason. Imi kitalalta, hogy csinal rantottat, bar en mar vacsoraztam addigra, azert csatlakoztam hozzajuk. Imi Eraval gyalogol mar egy jo ideje, es jo par napja talalkoztak Patriciaval, aki pedig marioval, egy idos kanadai urral gyalogol. A tarsasagukhoz tartozott marco is, a nemet srac, szoval igy hatan vacsoraztunk, es fogyasztottunk el 5 uveg bort. A magyarok azt mondtak, hogy el ganzoban talalkoznak holnap, nekem is ez volt a tervem. Nem sikerult idoben lefekudnom, vagy 22.30 volt, mire agyba kerultem, persze addigra mar reg aludt mindenki, ketten intenziven horkoltak. Ejszaka csak 1x ebredtem fel. Reggel nehezen ebredtem, az oram ebresztojet kinyomtam, es 7.15-kor sikerult kimasznom az agybol. 8 korul lettem kesz, de meg szoszmotoltem, es 8.20-kor indultam utnak. Par lepes utan talalkoztam Marcoval, aki egy masik albergueben lakott, majd nekivagtam egyedul az utnak. Vagy 4 oran at gyalogoltam, elobb talpgyilkos oriaskavicsos uton, majd aszfalton, mig Astorgaba nem ertem. Nagyon csipos volt a reggel. Astorgaban talaltam egy szep parkot, de a locsolas miatt majdnem minden pad vizes volt, csak az arnyekban talaltam szaraz padot. Felvettem a pulcsimat, de a reggelim/ebedem befejezese utan mar annyira atfagytam, hogy a kortemet allva ettem meg a napon. Egy spanyol bacsi elkezdett magyarazni valamit, de latta, hogy nem ertem, ezert beken hagyott, majd jott agy masik spanyol bacsi, aki megkerdezte, hogy honnan jottem, majd o is spanyolul magyarazott valamit, es amikor eszrevette, hogy nem ertem, akkor szep lassan kezdte mondani a szavakat. Kedvesen mosolyogtunk egymasra, de agy kukkot sem ertettem, ezert par mondat utan elkoszontem tole, o meg jo utat kivant. Megneztem kivulrol a katedralist, templomert nem fogok fizetni, kivetel a csirkes katedralis volt, mert az annyira extrem, hogy azt latnom kellett. Az ut eleg kellemes volt, eltuntek a borzaszto oriaskavicsok, leginkabb folduton haladtam, 2 ora utan hihetetlen faradsag tort ram, ereztem, hogy alig birok tovabb menni. Santa Catalinaban megalltam egy barnal, ittam egy nagy adag tejeskavet, kozben egy emberke beszelt hozzam, hogy miert olyan nepszeru a camino Magyarorszagon, meg nehany mondatot mondott magyarul. Ugy nezett ki, mint egy csoves nalunk, es a kutyajat kereste, a hatizsakja mellett volt egy kutyatal. Tovabb mentem El Ganzoba. A falu kedvesnek tunt eloszor, az egyik kertben 5 kis fekete cica szaladt szet, amikor odaertem, de hamarosan ra kellett jonnom, hogy kihalt az egesz telepules. Odaertem az elberguehez, es orulnom kellett volna, hogy a napi tavot teljesitettem, de nem volt szimpatikus sem a falu, sem az albergue, mert annyira kihalt volt, sehol sem lattam egy lelket sem. Az jutott az eszembe, hogy mit csinalok en ott, ha a magyarok megsem ernek el idaig. Megneztem a konyvemben, hogy van-e net a faluban, es mivel nem volt, semmi nem csabitott a maradasra. A sved sracok a kovetkezo faluba mennek, ennyit tudtam. Meg biztos voltam, hogy talalkozunk, nem tudom, miert. A kave es a 15 perc piheno annyi energiat adott, hogy ismet a megszokott tempomban haladtam az ut menti es az erdos folduton, mig Rabanalba nem ertem. Az ut lassan kezdett felfele kuszni, igy meglehetosen elfaradtam, mire megerkeztem. A legelso alberguere nagy betukkel ki volt irva, hogy van internet, igy meg is alltam. A szobaban egy nemet lany tollat kert tolem, es megkerdezte, honnan jottem. Erre egy skot srac magyarul kezdett beszelni hozzam, es elmondta, hogy 6 honapot toltott Szegeden, ezert tud egy kicsit magyarul. Azt is mondta, hogy a mellette fekvo ur is magyar. Jozsi bacsi 66 eves, felvideki magyar, es en vagyok az elso magyar, akivel talalkozott. Elmentem zuhanyozni, mostam, majd Jozsi bacsi elkisert, hogy az ut mellett levo szaritokotelre kiteregethessem a ruhaimat, kozben beszelgettunk. hamarosan meglattak a sved sracok az utrol. Megorultunk egymasnak, es talan kicsit illetlen voltam, de Jozsi bacsit magara hagytam. Elmentunk a sracokkal zarandok menut enni, mert ebben a faluban nem talaltam boltot, es mar csak egy kis darab kenyerem van, amit reggelire fogok megenni, es baromi ehes voltam. Mar megint kicsit szarul ereztem magam, mert tegnap mondtam a sracoknak, hogy azert nem meghyek zarandokmenut enni veluk, mert kicsit sokba kerul, ezert ma nem engedtek, hogy en fizessek, pedig tenyleg nagyon tiltakoztam, mert utalom, ha meghivnak. Egyebkent a szallas 5 Euro volt, a kaja meg 10, es nem volt valami boseges.