Reggel arra ebredtem, hogy 3 uj poloskacsipesem van, pedig elozo este befujtam magam rovarriasztoval, viszont az ejszakat vegigaludtam. Eleg keson keltunk, 8 ora mar reg elmult, mire reggelizni kezdtunk. Chantal korabban elment. Jozeffel reggelizett egyutt. 8.45-kor indultunk utnak. Rengeteg zarandok gyalogolt elottunk, mogottunk. Sarria az a varos, ahol sok spanyol kezdi a caminot, mert az utolso 100 km megtetele eleg a compostela megszerzesehez. Kicsit olyan volt, mint a nepvandorlas. Ma nem fajt a labam, a fiukkal egeszen jo tempoban haladtam, de meg ok voltak a gyorsabbak. A nemetek hamar utolertek bennunket, aztan megint lemaradtak. A svedekkel a 100-as kmko elott mgbeszeltuk, hogy csinalunk egy kozos fotot a 100-as kmkonel, es epp ekkor ertek utol ismet minket a nemetek, igy mind az oten rajta lettunk a kepen. Esoben indultunk, de a kep keszultekor mar csak idonkent szemerkelt. Betertunk al egkozelebbi barba egy kavera, es begyujtottunk egy pecsetet, mert az utolso 100 km-en allitolag napi 2 pecsetet kell szerezni.Szep tajakon haladtunk keresztul, de az ido miatt nagyon nem tudtam gyonyorkodni benne, felho, para ereszkedett a tajra. A szitalo eso neha jol is esett, legalabb nem volt melegem. A nemetjeink Portomarinban egy dupla agyas szobat foglaltak egy hotelben. Portomarinban kozosen ebedeltunk, de nem voltunk megelegedve a kiszolgalassal, iszonyatosan lassuak voltak, tobb mint 1 orat toltottunk ott. Egyebkent csak zarandok menut ettunk. A szamlat meg sem vartuk, a nemeteknek adtuk a penzt, es indultunk tovabb, bar Chantal nagyon gyozkodott minket, hogy maradjunk ott, Anders hajthatatlan volt. Nehezemre esett a gyaloglas, mert rengeteget ettem. Mindig rajtam nevetnek, mert altalaban begyujtom a sultkrumplikat masok tanyerjarol. Az emelkedokon nagyon igyekeznem kellett, hogy tartani birjam a svedek tempojat. Vegre egyedul voltunk, a legtobb zarandok Portomarinban szallt meg, es egyebkent sem szokas nagyon 3 utan meg uton lenni, csak mi vagyunk ilyen orultek. Amikor elertuk az alberguet Hospital da Cruzban, John tovabb akart menni, mert nem akarta elhinni, hogy olyan gyorsan odaertunk. A 30 agyas albergueben csak tizen voltunk. Zuhany, mosas utan atmentunk a szomszedba zarandokmenut enni, de nem engedtek fizetni a svedek. Vacsora kozben a svedek 2 idosebb sved nobe futottak, nagyon megorultek neki, eleg sokat beszelgettek veluk. Eves kozben John emlitette, hogy mar csak 3 nap kozos gyaloglas var rank, es utana el kell valnunk. 20 napja ismerjuk egymast, abbol nagyon sokat egyutt toltottunk. Kivancsivagyok, hogy fogom-e meg oket valaha latni...
A szallason meleg volt, mert futottek, mondjuk ennek az az elonye volt, hogy a ruhaim megszaradtak reggelre. A szallas 5 Euro, a menu 10 Euro volt
Szia Timi!
VálaszTörlésNe higyjétek el ezeket a híreszteléseket! Csak a szállásról kell pecsét!!!! :-)
Gondolok rád, főleg most, hogy lehangoltabb, fáradtabb vagy. Erőt, kitartást az utolsó 100-ra! Buen Camino!!!!!
Kinga