21. nap, Fronfria - Sarria, 28 km, 7 ora

Nagyon rossz ejszakam volt, ejfelkor felebredtem, melegem volt, tobben horkoltak, egy pasi egyfolytaban fingott, egy masik meg almaban beszelt. A bal kezem erosen viszketett, nem tudtam kiverni a fejembol a gondolatot, hogy poloskak maszkalnak korulottem. Nagyon nehezen aludtam vissza. Reggel azt vettem eszre, hogy mindket karom es az egyik combom tele van poloskacsipessel. Felultem az agyon, a par aggyal arebb alvo Anders is felult, es megbeszeltuk, hogy mar megint mindkettonket osszecsipkedtek, mint Navaretteben, pedig ott nem is egy szobaban aludtunk. Majdnem utolsokent hagytuk el a halot, ittam egy kavet, majd megmutattam a csipeseimet a hospitaleranak, de ot nem nagyon erdekelte, mutogatta a sajat csipeseit, es vonogatta a vallat. Gondolom, mivel magan albergue volt, nem akarta, hogy be kelljen zarni par napra a poloskak miatt. A svedek elindultak, a nemet lannyal pedig megbeszeltuk, hogy melyik albergueben talalkozunk, es elindultam. Nagyon hideg volt, fujt a szel, a polar pulcsimban faztam, viszont nem esett az eso. A taj szep volt, hegyek kozott vitt az ut lefele. 2 kidolt fa keresztezte az utat. Nagy vihar volt a napokban errefele, tele volt minden letort agakkal. Az elso barnal meglattam a sved sracokat, kint ultek a bar elott. En ittam egy kavet, majd tovabbmentem. Jol esett a meleg kave a hidegben. Elveztem, hogy egyedul megyek. Lassan mentem, mert mindket labszaramban enyhe fajdalmat ereztem, es nem akartam, hogy tendinitisem legyen. Eleg hosszan mentem, kis falvakon at, de nem talaltam semmi helyet, ahol le tudtam volna ulni, ezekben a falvakban nem voltak padok, mint a camino elejen, az utak tragyasak voltak, az jutott az eszembe, hogy olyan, mintha egy tragyadombon setalgatnek. Na igen, errefele tehentartasbol elnek az emberek. Aszel erosen fujt, vegul egy kis templom bejaratanal ultem le, ez valamelyest szelvedett volt, es eloszedtem a taskambol a kajat, szendvicset csinaltam. Sok zarandok haladt el, mig vegul a svedek is felbukkantak, es tovabb haladtak. Nagyon hosszunak tunt az ut, mire megerkeztem. A sracok addigra mar kifizettek a nemet lany es az en szallasomat is. A poloskak miatt kimostuk a ruhainkat, volt szaritogep is. A halozsakomat viszont nem mertem kimosni. Kivetelesen a zarandokmenu nagyon finom volt, igen izletesen foztek, es itt ittuk a legjobb bort is. A szamitogep billentyuje zarandokallo volt a szallason, viszont hasznalhatatlan, olyan erosen kellett leutni a billentyut, hogy 30 perc alatt 5 sort sikerult irnom, szoval feladtam. A szobaban sokat nevettunk a sracokkal, amikor megerkezett Chantal, kb. 11 korul, Jozeffel vacsorazott, es eleg sok bort ittak, ami elmondasa szerint feloldotta a nyugat-nemet - kelet-nemet feszultsegeket kettejuk kozott. 23.30-kor megerkezett a camino parocska kanadai lany tagja, Chantal kozolte vele, hogy ejjel nem akar semmilyen zajt jhallani, mire mindannyian elkezdtunk nevetni, mint a kamaszok. Szerintem kellokeppen zavarba jott. Ugyanezt eljatszottuk a nemet sraccal is. Ezek utan nem mertek egy agyban aludni, a kanadai lany felmaszott a felso agyba. Ja, egyebkent a szobaban csak 3 emeletes agy volt.
Szallas 10 Euro, menu 9 Euro