18. nap, Rabanal del Camino - Ponferrada, 33 km, 8 ora 40 perc

Reggel keson keltem, de valahogy senki sem mozdult a szobaban. Mielott meg osszepakoltam volna, ittam egy kamillateat, es csinaltam agy szendvicset a 3 napos kokemeny kenyerembol, es megettem. Majd fogmosas, wc, pakolas, es azt vettem eszre, hogy mar 8 ora reg elmult. A sved sracok 7.45-kor indultak, en 8.20-kor. 40 perc mulva utolertem oket, reggeliztek. Kerdeztek tolem, hogy van-e nalam ko, a Cruz de Ferrohoz, mert ok a falubol hoztak egyet. Megmutattak, jo nagy darab ko volt. Ugye ott van az a szokas, hogy a zarandokok leteszik a vaskeresztnel az OTTHONROL hozott kovet, ezzel jelkepezik azt, hogy megszabadulnak a buneiktol, masok szerint az otthoni gondoktol, es szabadon, uj emberkent mennek tovabb Santiago fele. Mi maradtunk az elso verzional. A sracok mondtak, hogy vegyek fel egy kovet, ki is neztem magamnak egy kicsit, de mondtak, hogy az keves lesz nekem, majd Anders a kezembe adott egy nagyobbat, hogy azt vigyem. :) Hideg volt, ezert otthagytam oket, mondtam, hogy majd a Cruz de ferronal megvarom oket. Kicsit csalodas volt nekem a kereszt. Messzirol egy faoszlop, a tetejen egy picike kereszt, korulotte meg egy nagy kokupac. kozelebb menve, tele volt dobalva szemettel, flakonok, folosleges cipo, ruha. Ki is volt irva, hogy a kedves zarandokok ne hagyjak ott a szemetuket. Vagy 20 percet vartam a sracokra, de nem jottek, en meg a pulcsimban majdnem megfagytam, es semmi kedvem nem volt a taskam legaljarol kihalaszni a masik pulcsimat, mar csak azert sem, mert a tegnap kimosott ruhaim nem szaradtak meg, es a hatizsakomra voltak aggatva szaradni. Felsetaltam a kokupacra, es eldobtam a kovemet, majd tovabbmentem. Sajna betonon kellett menni, mert az aszfalt melletti gyalogutat epp javitottak/epitettek?, es le volt zarva. Kesobb koves folduton haladtunk az orszagut mellett, eleinte fel, majd kicsit le, aztan megint fel, majd hosszan lefele. Ekkor botlottam bele Jozsi bacsiba, aki ma "keson" indult, mert csak 7-kor kelt utnak, de volt mar ugy, hogy fel 6-kor uton volt. Szegenyket otthagytam, mert nagyon meredek volt az ut, es farasztotta a labamat a lasubb tempo. Az elso telepulesen megalltam, a hegy tuloldalan egesz hangulatos falucskakat talaltam, nem ugy, mint elotte. Bementem a barba, nagyon tiszta, szep, rendezett bar volt, a wc-ben meg szappan is volt, errefele ez ritkasag. A nagy tejeskavem volt vagy 4 dl, aminek en nagyon orultem, es vettem egy szendvicset is, mert boltot azt nem talaltam. Leultem kint egy asztal melle, elfogyasztottam az ebedem, aztan csak ultem mozdulatlan a szeken, elveztem, ahogy suti az arcomat a nap, mint ahogy a gyikok sutkereznek a napon. Majd felalltam, bekentem magamat naptejjel, ha mar tesom a kezembe nyomta a 30-as faktoru naptejet, amit egyebkent mindig elfelejtek hasznalni, mert reggel meg hideg van. Folytattam az utam, majd ahogy ismet meredekebb lett az ut, ismet utolertem jozsi bacsit. kicsit beszelgettunk, aztan feladta, nem birta a tempomat. A kovetkezo faluban, ahol aludni akart, meg akartam varni, hogy elkoszonjek tole, de csak nem jott, pedig tobb helyen is megalltam, es nagyon lassan mentem. Molinaseca nagyon hangulatos telepules, igaz, olyan, mintha turistaknak lenne berendezve, de nekem akkor nagyon tetszett. Kicsit sajnaltam, hogy tovabb kell mennem. A svedek azt mondtak, hogy ott alszanak, miattuk folytattam utam. /Szirena hang... ezer eve nem hallottam. Kicsit hianyzik. :) / Az ut az orszagut mellett, kovezett uton haladt, majd lekanyarodott balra egy foldes, poros utra. Feltamadt a szel, a port csak fujta ram, eloszor csak az bosszantott, hogy a kimosott ruham meg mindig a hatizsakomon szaradt, es csupa por lesz, aztan mar a szam is telelett a porral, es egy-egy erosebb szellokes meg a tovabbhaladast is nehezitette. Amennyire kellemes volt addig az ut, annyira kellemetlen lett az utolso 4 km. Raadasul az ut jo messzire kanyarodott a varostol, azt hittem, sosem erek oda. 5 utan erkztem meg az alberguebe. A szobaban csak 2 emeletes agy volt. Viszont csak a csapban tudtam mosni, ami nem vol tul kellemes, mert csak hideg viz volt, amiben alig oldodik a mososzappan, raadasul egy gombot kellett fel percnkent nyomogatni, hogy jojjo a viz. De legalabb a szel fujt, ami kedvezett a ruhak szaradasanak. Elmentem vasarolni, megint tobb kilo kajat vettem, ami amugy nem sok, de ha cipelni kell, akkor igen. Megvacsoraztam, majd bementem a varosba, kivulrol megcsodaltam a varat, ami olyan volt, mint a rajzfilmekben a var. :-) A bazilikaban elmentem misere, mert masnap vasarnap, es a kis telepuleseken nincs mise.  Mise vegen az aldas elott a zarandokoknak elore kellett menni, most kivetelesen nem ertettem ezt meg, de a nenik lelkesen magyaraztak es mutogattak, hogy nekem kell elore mennem. Rajtam kivul volt 3 spanyol es egy del-amerikai no. Mar annyi zarandokaldast kaptam, hogy biztosan elerek Santiagoba. :-) Visszafele kicsit eltevedtem, de szerencsere a szallashoz kozel lyukadtam ki. A svedekkel nem talalkoztam, irtam nekik sms-t, de nem kaptam visszaigazolast, hogy megkaptak. Este akartam blogolni, de mielott elkeszult volna a bejegyzesem, kikapcsoltak a gepek, a hospitalero meg mutogatott a feliratra, hogy 22 oraig lehet hasznalni a szamitogepeket.