Vamos a la playa

Reggel mire felkeltem (f8), mar csak egy idos sved no volt a szobaban, ahol egyebkent is negyen voltunk. Kedves volt, elbeszelgettunk kicsit, majd jott az sms a nemetektol, hogy fel oraval kesobb talalkozzunk a reggelihez. Igy tehat kimentem a kikotobe, es megneztem a napfelkeltet, ami 9 orakor volt. :) Fel ora mulva megreggeliztunk, es elvaltak utjaink estig. Ja, mondtam mar, hogy valamiert Chantal ragaszkodik hozzam. Visszafele setalva osszefutottam az idos angol es svajci urakkal, akikkel az elmult napokban tobbszor is talalkoztunk. Veluk beszelgettem, majd elindultam ismert vissza az alberguehez. Nem messze az alberguetol van egy irto budos, tengeri novenyekkel boritott partszakasz, ez elott kerdezte meg egy srac tolem spanyolul, hogy ez-e a playa. Mondtam neki angolul, hogy nem tudom. O ment tovabb a partra, levette a hatizsakjat, ledobalta a ruhait, majd anyaszult meztelen belement a vizbe. Mire ezt a kis oblot megkerultem, es leultem a padra, hogy sms-t irjak, mar ott is termett egy rendor, es ruhat parancsolt a sracra. Ezzel egyidoben erkezett meg Era, akit mar vagy 2 hete nem lattam, es meg sem ismertem eloszor. O is abba az alberguebe igyekezett, amelyikben en is megszalltam. Ittunk egy sort, majd a supermercadoban bevasaroltunk, kiultunk a part melle egy padra, megebedeltunk, elmentunk kavezni, es mar 4 ora volt. Itt elvaltak utjaink, en elmentem a szep homokos oceanpartra fesus kagylot gyujteni. Gondoltam, vegre kicsit egyedul lehetek, de ekkor felbukkant az a svajci lany, akivel mar szinten napok ota rendszeresen osszefutunk. Vegul a homokos oceanparton magamra hagyott, ahol fesus kagylot kellett gyujtenem, de csak egy darabot talaltam, kozben a labamat nyaldosta az ocean, es sutott a nap, mintha nyar lett volna. Sajnos sok idom nem maradt keresgelni, mert 6-kor mar indulni akartam naplementet nezni. Visszamentem egy pulcsiert az alberguebe, es fel 7-kor elindultam a vilagitotoronyhoz, ami nem is torony egyebkent, hanem egy haz. Era allitolag mar ott volt, meg a svajci lany, de egyikojuket sem lattam. Mondjuk nem is nagyon kerestem, csak korbementem. Leultem egy sziklara, es bamultam a nappal szemben a nagy kek oceant. Olyan volt, mintha moziban lennenk, mindenki leult, es nezett a nap fele. Amikor a nap utolso kis darabkaja is eltunt a lathataron, tapsolni kezdtek az emberek, mint tegnap. Elindultam vissza, utkozben belebotlottam a lengyel emberbe, akivel tegnap egy darabon egyutt gyalogoltunk, majd amikor a zarandok szobranal fenykepeket csinaltunk, eszrevettem Erat is. Visszamentunk az alberguebe, es semmi kedvem nem volt tengeri herkentyut enni a nemetekkel. De sajna kuldtek sms-t, hogy hol vagyok mar. Vegul elmentem, megiscsak utolso este, vagy mi. Vacsora utan elbucsuztunk. Csak tudnam, hogy miert vagyok meg mindig itt. Holnap delutan visszamegyek Santiagoba. Pentekre tervezem a zarandoklatom befejezeset jelento katedralislatogatast, Szent Jakab sirjanak megtekintesevel, Szent Jakab szobranak atolelesevel (??), meg a hivatalos 12 oras zarandokmisevel.Ezen kivul mar csak az a feladatom maradt, hogy kimossam a ruhaimat, ezuttal mosogepben, hogy elviselheto szagom legyen, megis visszaterek szombaton a civilizalt tarsadalomba, vagy mi.