2010. október 10., vasárnap
25. nap, Pedrouzo - Santiago de Compostela, 21+3 km
Reggelre elallt az eso, lassan keszultem, mert tudtam, hogy a fiuk lassuak lesznek. Azt beszeltuk meg, hogy ertem jonnek az albergue ele. Anders 8.05/kor megjelent, de Johnra meg vagy 20 percet vartunk. Nagyon lassan tudtam haladni, fajt a hasam, es alig vartam, hogy erjunk mar el egy bart. Na ja, noi dolgok. Le-fel mentunk tobbnyire erdos utakon, nehany telepulesen at, de nem volt bar, mig vegul kb. 1,5 ora mulva megpillantottam egyet. Ittunk egy kavet, bevettem a gyogyszereimet, ettunk Johnnal egy fagyit, majd jo 45 perc piheno utan, immar fajdalommentesen folytattam az utat mintegy 5 percig, amikor rajotem, hogy a fenykepezogepem a barban hagytam. Taska le, rohanas vissza. Persze ott volt a szeken, ahol hagytam. Kozben a svedek egy idos sved parba botlottak. Rengetegen voltak az uton, nem is erdemes tobb szot vesztegetni ra. Itt a spanyoloknal kedden valami unnep lesz, ami miatt 4 napos hosszu hetvegejuk van, emiatt az a hir jarta, hogy nem lehet szabad agyat talalni. Elmentunk egy alberguehez, de mielott bementunk volna, odajott hozzank egy spanyol srac, mintha csak az egbol pottyant volna oda, hogy foglaltunk-e szallast, mert kulonben nem lesz helyunk, de tud nem messze onnan egy masik alberguet, ami csak 6 Euro, es rengeteg hely van. Igy volt. A terv az volt, hogy a zarandoklatot befejezzuk, es taskaval megyunk el a katedralisig. Az esonadragomat nem akartam belegyomoszolni a taskamban, ott akartam hagyni az agyamon, de a svedek azt mondtak, hogy az csalas lenne. Igy taskaval elmentunk a katedralisig, majd 1,5 orat alltam sorba a compostelamert. A svedek kozben kitalaltak, hogy ok elmennek a repterre repjegyet atrakatni, en meg osszehaverkodtam egy olasz idosebb pasival a sorban. Unalmunkban fenykepeztuk a sort, sajna rola nem csinaltam kepet, o viszont igen rolam a gepemmel a sorban. A legtobben persze csak Sarriabol erkeztek, de ez van. Visszagyalogoltam a szallasra, de eltevedtem, kozben ket idos nemet nobe botlottam, akik szinten azt a szallast kerestek, ezert megneztem az utca nevet. Majd emlekezetbol mentem tovabb, ekkor 3 magyar jott velem szembe a szallasrol, igy mar siman visszatalaltam. Zuhany, mosas utan megjottek a svedek, es elindultunk vissza a katedralishoz. Ott nagy nehezen, tobbszori sms valtas utan megtalaltuk a nemeteket, es beultunk egy etterembe enni es borozni. 24 orara kellett visszaerni a szallasunkra, 23.40/kor elindultunk taxit keresni, majd 7/8 perc bolyongas utan mondtam a fiuknak, hogy a mellettunk levo etterembe menjunk be, es hivassunk taxit. A taxi 1 perc mulva ott is volt, beultunk, es rajottunk, hogy nem tudjuk az albergue teljes nevet. Szerencsere emlekeztem a szomszed utca nevere az eltevedesem miatt, 24.00/kor az albuergueben voltunk, meg nyitva volt. utoljara beszelgettem meg a fiukkal, kolcsonosen meghivtuk egymast a sajat orszagunkba, es lefekudtunk aludni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Timi! Úgy hangzik ez a bejegyzés, mintha még nem érkeztél volna meg az Út végére, talán ezért is indultál el Finisterra felé...
VálaszTörlésMinden esetre gratulálok és hajrá és kívánom, hogy eljöjjön a "megérkeztem, megcsináltam" érzés!!!
Gratulálok,erőt adsz másoknak!!!
VálaszTörlésGratulálok Timi! Ügyes és gyors voltál! Megtudhatunk valamit arról, mi történt a fényképezőgép megtalálása és az allbergue keresése közt? :-)
VálaszTörlésBringi, semmi erdekes, mentunk a kituzott cel fele. :-)
VálaszTörlés