A most kovetkezo par bejegyzest utolag irom, minden este irtam naplot, azt masolom be.
Reggel mar 6 orakor fent voltam, 6.15-kor elkezdtem keszulodni. A szobatarsaim meg javaban aludtak. Nem ertem, hogy miert en kerulok mindig a sokaig alvos szobaba. :) A szobatarsaim horkolasa ellenere (4-en voltunk a szobaban, ebbol 2 horkolt) hallottam, hogy esik az eso. WC-re nem sikerult eljutnom, mert valamiert mindenki reggel akarta elintezni a nagy dolgat. Mivel a szobaban sotet volt, kihordtam az osszes cuccomat a folyosora, es ott pakoltam be a taskamba, a folyoson kozlekedok nagy oromere. 7-re a konyhaban voltam, ez egy oriasi albergue volt, ezert nagy volt itt a nyuzsges, nem tudtam vizet melegiteni. Ettem egy szendvicset, hoza a barackomat, mert nehez volt, nem akartam cipelni. 8-kor indultam utnak.A tegnapra beigert eso mara megerkezett. Esokabat, esonadrag, hatizsak esovedo huzata fel. Eddig egesz jol megusztam az esos napokat. A varosban elvesztettem a jelet, se sarga nyil, se kagylo nem volt sehol. Rajtam kivul meg 2 zarandok botorkalt a sotetben. Az egyikukkel elkezdtem beszelgetni. Thomas, Irorszagbol, haziorvos. Egy darabon vele mentem, ittunk egy kavet egy barban, ahol ismet kuldtem sms-t a sracoknak, ezuttal megjott a jelentes, megkaptak. A kovetkezo faluban Thomas elkoszont tolem, szerintem megunta a tarsasagomat, en meg folytattam tovabb az utat az esoben, ami csak szakadt, szakadt. Kesobb, amikor szollofoldek mellett haladtunk, 3 spanyol idos ur szolitott meg, hogy honnan jottem, stb. Egyikuk, egy 76 eves bacsi konyvet is irt mar a caminorol, most jarja nyolcadszor, ezuttal Ponferradabol. Kozben utolert minket egy idos francia hazaspar, nagyon baratsagosak voltak. Hol veluk, hol a spanyolokkal haladtam, vegul a spanyolok lemaradtak, es a franciakkal erkeztem Villafrancaba. Ekkor mar ereztem, hogy baj van, a bakancsom beazott. Varost ezuttal nem akartam nezni a szakado eso miatt, ezert tovabbhaladtam a szakado esoben. Villafranca utan egyetlen zarandokot sem lattam, egyedul mentem egy orszagut mellett, a hegyek kozott egy volgyben, egyre jobban atazva. Az albergueben az elsok kozott voltam, 3 ora volt, amikor megerkeztem, lezuhanyoztam, korulneztem. Vegre nem emeletes agyak voltak. Egyebkent meg inkabb egy menedekhazhoz hasonlitott. 5 orakor megpillantottam a lepcson a svedeket. Tudtak, hogy en itt leszek, de ok tovabb akartak menni, viszont a szakado eso miatt meggondoltak magukat. Sajna az albergueben nem volt szaritogep, ezert nem is mostam, a bakancsom vizes volt, a zoknim vizes volt, a polom is atazott, egyedul a nadragom volt csak nedves. A zobaban kiteregettem a cuccokat, hatha szarad valamicsket reggelig. Eddig ez a nap volt a melypontom, 1 het esot mondtak, komolyan haza akartam menni. Aztan meg arra gondoltam, hogy kevesebb mint 200 km van mar csak hatra, valahogy csak eljutok Santiagoig. Amikor a naplomba irtam, mindenki fekudt a szobaban a halozsakjaba bujva, engem is beleertve, mert hideg volt, es mindenki jol atazott, a legtobbunknek a cipoje is atazott. Este 7-kor atszaladtunk (szo szerint) a 100 m-re levo barba zarandokmenut enni a svedekkel. Jol esett az esti vorosbor. Szallas 5 Euro, menu 10 Euro volt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése