2010. október 15., péntek

Torott szarnyu vandormadar

Mar mindenki elment haza, akivel joban voltam. Mar csak en maradtam. Ugy erzem magamat, mint a torott szarnyu vandormadar, aki nem repulhetett haza a tobbiekkel. Tegnap este visszajottem Santiagoba, persze reggel a szobaban hagytam a Santiago terkepet, amit Era adott, ezert csak elindultam a varosban a buszpalyaudvarrol, magam sem tudtam, hogy merre, nem is kerdeztem meg senkit, mert nem tudtam, hogy abba az alberguebe akarok menni, ahol aludtam, vag abba, amit Era mondott. Vegul oda lyukadtam ki, amit Era mondott, hogy hogyan, nem tudom. Este nagyon lelkesen koszont nekem egy francia bacsi, azt mondta, hogy Corrion de los Condesben talalkoztuk. Fogalmam sem volt rola, hogy ki. Reggelinel ismet talalkoztunk a konyhaban, es akkor esett le, hogy o az, aki kezetcsokolt nekem es minden nonek. :-) Annyira megorultem neki, hogy osszeszedtem maradek franciatudasomat, es felig franciaul, felig angolul valtottam vele par mondatot. Pedig nagy kedvem lett volna beszelgetni vele. Majd bementem a varosba, eleget tettem a kotelezettsegemnek, ami elol vasarnap elmenekultem, bementem a kapun, ami csak szent evekben van nyitva, atoleltem a szobrot (en, hehe, ezt se gondoltam volna), megneztem a sirt, elmentem a 12 oras misere, mert hagyomanyosan a deli misere "kell" elmenni, majd osszefutottam azzal az aranyos parral Quebecbol. :) Annyira ereztem, hogy veluk meg talalkozni fogok. Kinyomtattam a beszallokartyamat, vagy mit, es most kicsit netezek. :-) Holnap meg vegre en is repulok haza. :-))

2 megjegyzés: