24. nap, Melide-Pedrouzo, 33 km, 7 ora 15 perc

Mar megint nagyon jol aludtam, es ma ejjel nem csiptek meg a poloskak. :-) Lehet, hogy vegre hasznalt a verszivo rovarriaszto spray? 6 elott par perccel ebredtem, es probaltam meg egy kicsit aludni. Vegul 6.30-kor keltem fel, a reggeli furdoszoba-wc tumultus lekuzdese utan megreggeliztunk a svedekkel, mejd 8 orakor elindultunk. meglehetosen szep nap igerkezett, alig volt felho az egen, bar egyre kesobb kel a nap, 8 orakor meg csak pirkadni kezdett. A szel fujdogalt egy kicsit, orultem is, hogy a ruhaim meg fognak szaradni, mert ugy amit este kimostam, az nem szaradt meg reggelre. Az ut hasonlo volt a tegnapihoz, le-fel, erdos reszeken, falvakon at. 10 elott nem sokkal megalltam egy barnal, par perc mulva a svedek is megerkeztek. Ittunk egy kavet, es folytattuk utunkat. Hamarosan elkezdett cseperegni az eso, az esohuzatot rarakattam Johnnal a taskamra, de fel ora mulva, amikor Arzuat elertuk, fel kellett vennunk az esokabatokat. Gondolkoztam, hogy felvegyem-e az esonadragomat, de a sracok azt mondtak, hogy hamarosan el fog allni az eso, ezert csak elokeszitettem, hogy gyorsan fel tudjam kapni. A templomnal begyujtottem egy pecsetet, es kihasznaltam a fedett helyet arra, hogy a szunni nem akaro eso miatt megis felvegyem az esonadragomat. Remeltem, hogy majd ez eluzi az esot. hat nem igy tortent. Csak esegetett tovabb. Egesz ejjel esett, ezert tiszta sar volt minden, kerulgettuk a nehol egesz utnyi pocsolyakat, es remeltem, hogya bakancsom nem azik be. 1 ora korul megalltunk egy barnal, ismet ittunk kavet, es ettunk par falatot. Nehezen, de tovabb mentunk. Az eso egyre jobban esni kezdett, meg is allapitottam magamban, hogy eddig ez a 2. legrosszabb esos nap. ma nagyon nyugos voltam, nem volt kedvem gyorsan menni, mondtam a sracoknak, hogy csak menjenek, nem kell megvarniuk, de mindig, amikor lemaradtam, vagy megalltam, ok is megalltak, es visszajottek hozzam, es lelkesitettek, hogy mar csak 2 km. :) Ez mar szalloige nalunk. Az eso egyre jobban esni kezdett, ereztem, hogy nedves a bakancsom belulrol. Mire mai celunktol 3 km-re levo Santa Irenet elertuk, az eso meg jobban szakadni kezdett, de nem alltunk meg az alberguenel. Hamarosan azt ereztem, hogy olyan, mintha bealltam volna a zuhany ala. Modositanom kellett a korabbi eszrevetelemet, ez a mai nap pontosan annyira borzaszto volt, mint az a bizonyos esos nap, amikor borig aztam, ugyanis ma is ez tortent. A labam tocsogott a vizben, az arcomrol folyt a viz, es akkor meglattam az ut tulso oldalan egy alberguet. Atmentunk, bementunk, de sajnos nem volt 3 szabad hely, csak 2. Gondolkodtunk, hogy tovabb menjunk-e a kovetkezo alberguebe, ha nem esett volna ennyire, bizonyara igy tettunk volna, de az eso mindent felul irt. John szomoruan konstatalta, hogy az utolso estenket nem fogjuk egyutt tolteni, sot, az utolso zarandok menunket sem fogjuk egyutt elfogyasztani. En maradtam 10 Euroert, ok meg a felkinalt 700 m-re levo dupla agyas szobahoz mentek. Mivel a nadragom is atazott, ugy gondoltam, hogy felaldozok 6 Eurot a mosasra es a szaritasra. Most itt ulok a gep elott, az eso meg mindig ugyanugy szakad, mint amikor megerkeztem. :( Csak az vigasztal, hogy holnap Santiagoban leszek, mar csak 20 km. Ha igy fog tovabbra is esni, nem megyek el az oceanhoz, bar akkor nem tudom, hogy mit fogok csinalni 6 napig Santiagoban.