2010. szeptember 21., kedd

7. nap, Navarette - Santo Domingo de la Calzada, 38,5 km, 9,5 ora

Without pain there is no glory. - Fajdalom nelkul nincs dicsoseg.

Tegnap este a netezes utan belefutottam a sved sracokba, nagy orvendezes utan mindenki ment a dolgara. Tegnap este azt hittem, csak a nyugossegem miatt talaltam a szallast rossznak, de visszatekintve a legrosszabb szallasunk volt eddig, szoval batran merem mondani, hogy Navaretteben a Alberge municipalban senki ne aludjon. Ugye nem volt melegviz, a matracok koszosak voltak, a furdo kicsi volt es peneszes, este 9.40-kor akartam inni egy kamillateat, de a hospitalera odajott a konyhaba, es kiontotta a vizet, amit melegedni raktam fel, hogy ilyenkor mar alvasido van, nincs fozes. Visszamentem a szobaba, ahol az alattam levo agyon az idos foszer halozsak nelkul aludt a koszos matracon, es kegyetlenul horkolt mar vagy 9 ora ota. Aztan rakezdett masik ketto is. Nem tudtam aludni. A talpam egett, melegvolt a szobaban. Kitakaroztam, de meg ugy is melegem volt. 11 oraig hallottam, ahogy a templom harangja eluti a negyedeket, aztan az is elhallgatott. Ejjel poloskakkal almodtam, reggelre 4 poloskacsipessel lettem gazdagabb, es a torolkozomon, ami az agy szelere volt rakva, egy felnott, voroses szinu poloska ucsorgott. Elovettem a szemoldokcsipeszemet,  es megprobaltam kinyirni. A poloska lassan arrebb maszott, de Carmen aszisztalasaval sikerult megolni. Tele volt a veremmel. Carmen is felso agyon aludt, az alatta levo agy matraca alatt tobb poloskat is talaltak. Ekkor jottem ra, hogy talan nem veletlen volt, hogy a bejaratnal reszletes utmutato volt, hogy mit tegyunk, ha poloskat talalunk, es mit csinaljunk a csipesekkel. Bar ma koran akartunk indulni, a poloska miatti hisztim miatt csak 7.30-kor indultunk el. Az ut kavicsos-foldes ut volt, csak mentunk, mentunk, egeszen Narejaig, ami 17 km-re volt Navarrettetol. Ott megreggeliztunk, majd folytattuk utunkat. Azofraban megalltunk egy csesze kavera, en bementem a WC-re bekenegetni a poloskacsipeseimet, majd amikor kijottem, Carmen azzal fogadott, hogy magyarok vannak a szomszed asztalnal, mert ugyanaz van az utikonyvukre irva, mint az enyemre. Meg is kerdezte oket, majd valtottam veluk par szot. Ok velem egyutt mar 9 magyarral talalkoztak, nekem az uton ok a negyedikek voltak. Mondtak, hogy a tobbiek mar joval elottunk jarnak. Eleg baratsagosak voltak, csak furcsa volt, hogy tegeznek. Kesobb Carmennel beszelgettunk errol, es azt mondta, hogy o is tegezodik a nemetekkel, mert a caminon ez a szokas. No, most is tanultam valamit. Egyebkent allitolag Bandi bacsi, a 62 eves magyar is elottem van, aki eleg jo tempoban nyomja. :) Arra is rajottem, hogy a magyarokat fel lehet ismerni, az elozo ket magyar taskajan ott volt a magyar cimer, a mostaniaken meg nemzetiszin szalag. Ismet gyaloglas kovetkezett. Pokoli hoseg volt, es csak mentunk, mentunk... Mindenkit lebeszelek arrol, hogy nyaron caminozzon. Majd jott egy zapor, behuzodtunk egy fa ala, hogy majd mindjart elall, hat nem, csak esett tovabb, hol kevesbe, hol jobban. Elindultunk. Csak az esokabatomat vettem fel. A nap kisutott, de ugyanugy esett tovabb, baromira beleizzadtam a kabatba. A labam meg csak fajt. Lassan feltunt Santo Domingo latkepe, azt a remenyt keltve, hogy mindjart odaerunk, de csak nem akart elerkezni. Kozben csak esett, a gatyam szara mar terdig atazott a pocsolyak miatt, en meg azt hittem, az uton esem ossze. Lassan megerkeztunk a tobb 100 eves alberguehez, ahol Carmen akart aludni: COMPLETO. Megyunk tovabb. Szerencsere a kovetkezo szallason volt hely, a hospitalerais kedves volt, korbemutogatott mindent, csak en voltam baromi ideges, mert fajos labbal valahogy nem volt kedvem korbetekinteni az epuletet. 2 orat fekudtem az agyon, ekozben azert lezuhanyoztam, a meleg viz jot tesz a labamnak. Olyan fajdalmat ereztem, mint meg soha, a labfejem belul fajt, mint amikor telen atfagy az ember laba, es melegbe megy. Kozben Carmen elmet bevasarolni, hozott nekem  kenyeret, banant, es egy fesus kagyylot. :-) Tudni kell, hogy napok ota mondogatom, hogy kell egy nekem, de nem talaltam szepet. Carmen elment fozni a konyhaba, en meg az eddigi legtutibb szallasunkon a tarsalgoban a borkanapen elterultem, es vartam, hogy hasson a diclofenac. Tonhalas tesztat fozott, kozben megjottek a svedek is, akik amugy banyaszok, de ki nem neznem beloluk, es kozosen megvacsoraztunk, meguttunk 1 uveg vorosbort, hatha potencirozza a fajdalomcsillapito hatasat, es 10.20-ig beszelgettunk. Na, akkor akartam netezni, de szoltak, hogy 10-30-ig lehet csak, az Eurm eluszott, en meg csak utolag fejeztem be a mai blogot.

1 megjegyzés:

  1. Idézet a mai evangéliumból: "Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen!" A Camino is könnyebb lenne így, bár csöppet nomádabb! :D

    További jó utat!
    Peti

    VálaszTörlés