6. nap, Torres del Rio - Navarrete, 33,5 km, 8 ora

Éjszaka sokat forgolódtam, meleg nekem ez a hálózsák, éjszaka ki is bújtam belőle, meg körbetekertem magamon. Fáj a torkom, erre is többször felébredtem. Végül 6.30 körül lenéztem az alattam alvó Carmenre, hogy ő mit csinál, majd megbeszéltük, hogy előbb megesszük a 3 Eurós reggelit, aztán összepakolunk. Soha többé reggelit albergueben. Lehetett választani, tea vagy tejeskávé, 2 fajta előre csomagolt kis méretű péksüti között, meg mellé narancslé volt a reggeli. Pakolás után leültem kicsit Carmen melle, olvasgattam az útikönyvemet a mai etapot illetően, majd 10 perc múlva felkiáltottam: The Swedish guys! Jó, hogy nem tűnt fel 10 percig, hogy mellettük ülök. Nevettek. Mariello, az argentin-svéd srác csak Logroñoig ment, tőle búcsút vettünk, megölelt minket Carmennel, meg mondta, hogy valakivel majd lefordíttatja a blogomat, hogy megtudja, hogy mit írtam róla, hehe. :-) A másik két svéd sráccal megbeszéltük, hogy vagy találkozunk, vagy nem, meg nem tudtak eldönteni, meddig mennek ma.

Napfelkelte

7.45-kor indultunk, lefényképeztük a napfelkeltét, majd meg sem álltunk Vianáig, ahol megreggeliztünk. Nem tudom, hogy csinálom, de Carmen állandóan rám vár. Nálam úgy néz ki a reggeli, hogy szépen kettévágom az itteni hosszúkás kenyeret, a maradékot meg kifliszerűen felbeszélem, szépen ráteszem a sajtot meg sonkát, úgy, hogy egyenletesen legyen mindenhol, és csak akkor kezdek enni. Mire ezzel a művelettel elkészülök, Carmen már félig meg is ette a reggelijét. Hiába no, az evésnek meg kell adni a módját, azt nem lehet elkapkodni. Innen tovább indultunk Logroñóba. Az utunk földút volt, és meleg volt, sütött a nap. Senkinek nem ajánlom, hogy nyáron menjen caminózni, baromi meleg lehet akkor. Tesóm berakatta velem a 30-as faktorú naptejet, persze én az első nap kivételével egyszer sem használtam, ennek köszönhetően rákvörös az arcom. Reggel meg hideg van, nem jut az eszembe, utána meg nincs erőm levenni a hátamról a hátizsákot, ha egyszer már felvettem. Logroñóban szüreti mulatság volt. Legnagyobb meglepetésemre mind a 3 templom nyitva volt, amit meg akartam nézni, különösen a mórölő Szent Jakab, meg a zarándok Szent Jakab szobrát.

Mórölő Szent Jakab

Zarándok Szent Jakab

Sütögetés a főtéren

Amikor a 3. templomot kerestük, egy spanyol néni odajött hozzánk, és bár fogalma sem volt, hova akarunk menni, addig erőszakoskodott, míg vele nem mentünk a 3. templomba. Na jó, igaza volt. :-) A templomból kifelé jövet egy másik néni is odajött hozzánk, és lelkesen magyarázott valamit, szemlátomást cseppet sem zavarta, hogy egy kukkot sem értünk belőle. Visszamentünk a főtérre, ahol fieszta hangulat volt, parti zene szólt, sültek a kolbászok, tele volt a tér emberekkel, mindez hétköznap 1 órakor. Néhány spanyol elkapott minket, adott nekünk egy kis méretű sült kolbászt egy darabka kenyérrel, meg egy 2 dl-es vörösbort. Magyaráztak spanyolul lelkesen. Érdekes, nem beszelek spanyolul, de azt megértettem, hogy kenyér és bor nélkül nem lehet Santiagóba eljutni. :-) A kedves spanyol vendéglátás után ittunk egy tejeskávét a terén, aztán tovább indultunk a 13 km-re levő Navarette fele. Előbb egy parkon át vitt az utunk, majd egy víztározó mellett árnyas részen át, aztán az út mellett, sok helyen betonon kellett gyalogolni. Navaretténél már nagyon fáradt voltam. Megérkeztünk az alberge municipale-ba, ahol 5 Eurót kellett volna fizetnem, de nem volt apróm, csak 100 Euróm, persze nem tudtak visszaadni. A Mebucainom is lefogyott. Megérkezéskor az ágyi poloskáról szóló ismertető fogadott. Amúgy ki mondta, hogy csak a fa bútorok menten bújik meg? Az összes albergeben fém ágyak vannak matracokkal, aztán mégis van poloska. Na, ez csak amolyan zárójeles megjegyzés volt, remélem, mire hazaerek, vége a munkahelyi poloskariadónak. Az ágyak koszosak, szóval remélem, nem fordulok ki éjjel a hálózsákomból. Ebből a helyből simán kinézem, hogy van poloska. Ma elérkezett a hajmosás napja, úgy döntöttem, hogy hetente 1x fogok hajat mosni, hát, mikor elkezdtem zuhanyozni, langyos volt a víz, aztán mikor már sampon is volt a hajamon, akkor már csak hideg víz folyt. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy megiszunk Carmennel 1 üveg bort. Főztünk hozzá tésztát, jól bekajáltunk, beszélgettünk egy 40 éves Quebec-i kanadai párral, a feleség mondta, hogy ne áruljam el a többieknek a foglalkozásomat, és akkor nem kell vízhólyagokkal bíbelődnöm ;-), megismertünk egy 82 éves brazil férfit, aztán elmentünk misere. Otthon miért olyan rozzantak az öregek; vagy csak én találkozom csak a rozzantakkal? Na, lassan lejár az 1 Eurónyi időm, mára ennyit hát.

Főzés