3. nap, Larrasoaña - Uterga, 33 km, városnézéssel 9 óra 10 perc

Tegnap két német főzött kolbászos, tejszínes, sajtos tésztát, vagy tízen azt ettük, meg ittunk 2 üveg bort, fejenként 2 Euróba került. Nekem nem volt apróm, ezért nekem nem kellett fizetni, azt mondták, majd legközelebb én fizetek. A hangulat jó volt, a 60 éves holland és a hasonló korú kanadai arról beszélgettek, hogy Japánban van olyan WC, amin van egy gomb, ami pukizó hangokat hallatt, és elnyomja a természetes zajokat. Banyek, rá kellett jönnöm, hogy a pasik kortól és nemzettől függetlenül egyformák. :-) A hollandról egyébként kiderült, hogy biológus. Volt egy fiatal holland srác, aki júniusban indult Hollandiából gyalog, már a bakancsát elkoptatta, Pamplonában készült megjavíttatni, mert abban akarja végig nyomni Santiagóig. A jó hangulatú este után ismét jól aludtam, és nem ébredtem fel a horkolókra, csak reggel volt furcsa álmom, de szerencsére 6.00-kor szólt a telefonom. Csend volt, senki nem mozdult. Visszaaludtam. 6.06-kor ismét szolt az ébresztőm, akkor kezdtek el mozogni az emberek. Magamhoz kepést gyorsan elkezdtem pakolni, de ez igen lassúnak tűnt a többiekhez képest. Tettem egy elhatározást, hogy nem iszom kávét a camino alatt. Carmen reggel megkérdezte, hogy hozzon-e nekem kávét az automatából, és nem tudtam nemet mondani. Az automata nem működött, és csak tejporos meleg vizet adott ki cukorral. Carmen azt mondta, lassítani akar, mert érezni akarja a caminót. Az ember homo relationis, kapcsolataiban elő ember, ezt tanultuk filozófiai antropológián. Carmen megvárt engem, és együtt indultunk útnak. Azóta sem tudom, hogy azért, mert nekem volt fejlámpám, vagy mert lassítani akart. :-) 6.50-kor indultunk útnak, fejemen a lámpával botorkáltunk a sötétben. Egyébként nem is értem, hogy Carmen milyen német, hogy nincs fejlámpája. Egy németnek mindene van, és mindenre felkészült. :-)

 Rövid út után ismét esni kezdett, előbb kicsit, aztán nagyon. 2,5 óra gyaloglás után megálltunk reggelizni, a tegnap vásárolt kenyeret és sajtot ettem. Trinidad de Arreban egy albergue bejáratánál ültünk le, ahol nem esett. Hamarosan beért minket a lengyel fejű nemet, csatlakozott hozzánk. Megmondta a nevet is, de elfelejtettem, pedig Carmen szerint tipikus német neve van. Együtt folytattuk az utunkat Pamplonába. Hol németül beszéltek, hol angolul, aztán egyszer csak Carmen megkérdezte tőlem, hogy meg akarom-e nézni a katedrálist. Meg akartam, majd a német pasit magára hagytuk, mert ő Pamplonáig jött csak. A katedrális felújítás alatt volt, és nem találtunk rajta bejáratot, ami nyitva lett volna. A katedrális oldalánál botorkáltunk, amikor odajött hozzánk egy szerzetesnővér, azt hittem, segít megtalálni a bejáratot, de spanyolul magyarázott valamit lelkesen, meg hogy Pamplonában merre van az albergue, és cseppet sem zavarta, hogy egy kukkot sem értünk, mindeközben végig mosolygott. 

Megérkeztünk Pamplonába

Ezeken az utcákon futtatják a bikákat

Tovább sétáltunk Pamplonában, megnéztük az utcát, ahol futtatják a bikákat a San Fermin ünnepek alatt, majd bementünk a San Lorenzo templomba, ahol San Fermin földi maradványait őrzik. Egy spanyol néni odajött hozzam, és beszelt hozzam valamit nagy lelkesen spanyolul, megkérdezte, hogy Santiagóba megyünk-e, meg hogy honnan jöttem (fogalmam sincs, hogyan értettem meg), majd nagy nehezen mondtam, hogy Carmen német. Erre odament hozzá, a pápát emlegette, majd összepuszilta, aztán odament a nagy korpuszos kereszthez, és összecsókolgatta a Jézus szobrot, aztán meg engem is, amikor észrevette, hogy távozni készülünk, és mondott is valamit, de nem értettük. A templom után szereztünk kaját, jól eltekeregtünk a sárga jelzésű úttól, de nagy nehezen visszataláltunk. Kifele haladtunk Paplonából, amikor nagyon rákezdett az eső, szidtam magam, amiért csak a kamáslimat vettem fel, és nem az esőnadrágomat, de tegnap annyira melegem volt benne, meg nem is esett nagyon az eső. Na, ma csurom vizes lett a gatyám. Ez volt a mélypont. Aztán egy füves részen mentünk át, és örömmel vettem eszre, hogy a tegnapi nap során összesározódott bakancsom tiszta lett, ez annyira feldobott, hogy elmúlt a rossz kedvem.

Albergue Cizur Menorban

Eredetileg csak Cizur Menorig terveztem a mai utat, de elég korán odaértünk, meg Carmen tovább akart menni, és mondtam neki, hogy csatlakoznék hozzá. Egyébként nagyon szép régi épületben volt a Cizur Menor-i albergue, le is fényképeztem, de nem mentünk be.

Zarándokemlékmű

Szélerőművek

Cizur Menor határában megebédeltünk, aztán földúton folytattuk utunkat, ami előbb sík volt, aztán fokozatosan emelkedett, majd felvezetett a hegy tetejére, ahol szélerőművek sorakoztak. Az eső elállt, lent a szel sem fújt, de fent a hegy tetején mar igen, nem véletlen vannak ott szélerőművek. :-) A hegy tetején ott voltak a fémzarándokok, egy emlékmű, amit minden caminóról szóló könyvben, filmben mutogatnak. Kicsit pihentünk, aztán folytattuk utunkat egy kavicsos, meredek úton lefele. Aztán végre megérkeztünk Utergába. Itt magánszállás van, 10 Euró a szállás. Vacsoráztunk érkezés, fürdés, mosás után, de nagyon éhes voltam, és itt nincs bolt, szóval megbeszéltük Carmennel, hogy eszünk zarándokmenüt, ami 12 Euró. 3 fogás volt, egy tál paradicsomos tészta sajttal, majd csirke sült krumplival, és a desszert, én sárgadinnyét ettem. 4-en kaptunk 1 üveg bort, de csak Carmennel ketten ittunk. Persze nem hagytuk ott. :-) Itt a szálláson 16 hely van, 8 emeletes ágy, nagyon kulturált és tiszta. Egy német pár van rajtunk kívül, meg 3 svéd, meg egy öreg fószer, aki tök antiszoci. Az asztalnál heten ültünk, és baromi rossz érzés volt 3 német és 3 svéd között egyedüli magyarként lenni. Én is akarok egy magyart. :-/ A vacsora közben jót beszélgettünk, érdekesek ezek az estek, mint egy cseregyakorlaton, csak itt mindig másokkal találkozik az ember. A tegnapi társaságból mindenki Pamplonában maradt, csak ketten jöttünk tovább. Ki tudja, holnap kikkel találkozunk? Egyébként mindenem fáj, legjobban a vállaim, meg tele vagyok kiütésekkel. Hiába no, megmondta a bőrgyógyászom, hogy ne hordjak műszálas cuccokat. De legalább nem viszketnek. És ha rosszabbodna, van nálam szteroidos krém. Jó hír, hogy a 2 napja kimosott zoknim megszáradt. :-) Ha valamelyikőtök ráér, légyszi nézze már meg az észak-spanyolországi időjárást, és küldje el nekem sms-ben. Általában 1 Euróért 20 percet netezhetek, itt kivételesen 1 Euró 30 perc. Ja, és most alsó ágyon alszom, felettem nincs senki. :-)