13, nap, Carrion del Camino-Sahagun, 37,5 km, 10 ora

Reggel koran akartam indulni, de nem jott ossze a sracok miatt. 6.50-kor keltem, addigra a magyar lany mar el is ment. Lementem a konyhaba, amig vartunk Johnra, az egyik sved sracra. A tengapi vacsoran ismertuk meg a 70 eves francia oregurat, aki bucsuzaskepp kezet csokolt minden nonek, kicsit zavarba is jottem, mert azt hittem, a mogottem levo kukahoz akar menni, es felrealltam, de valojaban csak kezet akart csokolni. Reggel beugrottunk a peksegbe, aztan kb. 8-15-kor utnak indultunk. 17 km kegyetlen szakasz kovetkezett, semmi lakott terulet, csak a nyilegyenes ut, se emelkedo, se lejto, se kanyar, se semmi, csak a szantok. Eddig ez volt a legnehezebb resz, szerencse, hogy reggel tettuk meg. Utkozben talakoztunk a quebeci parral, meg a nemettel es a kanadaival, akik egyutt mentek, meg a francia bacsival, aki viccelodott rajtunk, mert megalltunk pihenni, hogy sosem jutunk el Sahagunba. Nem tudom, hol van a tobbi zarandok, de alig vagyunk a szallason. Talakoztam a nemettel, aki a kanadai nelkul volt, es kiderult, hogy Jozefnek hivjak, de nem tudom, hogy van nemetul, szoval lehet, hogy rosszul irtam a nevet. Itt van a magyar lany is. A sved sracokkal peregrino menut ettunk, meg a szokasos bort ittuk, es komoly temakrol beszelgettunk. Holnap ujra hosszu tavot tevezunk, megyek aludni.