2010. szeptember 27., hétfő

12. nap, Boadilla del Camino- Carrion de los Condes, 26,5km, 8 ora

Ott hagytam felbe, hogy Fromistaban vagyok. Hamar utolertem a sved sracokat, egyszeruen nem tudom elkepzelni, hogy nelkulem miert olyan lassuak. Hosszu unalmas gyaloglas kovetkezett. Egesz nap az volt a poen, hogy vasarnap van, ezert nem megyunk sokat, ezert pihenunk hosszan. eloszor azt hittem, az en poenom csak, de csomo zarandok mondta ugyanezt. Eleg koran megerkeztunk, most eloszor egyhazi szallason voltunk, de semmilyen kulonbseget nem tudtam felfedezni az egyhazi es nem egyhazi szallas kozott. 5 Euro volt, es egy kedves onkentes olasz hospitalera fogadott minket. Megmostam a hajam, mert most volt ido ra, es bar huvos volt, eleg gyorsan meg is szaradt. Kiultunk a templom ele egy padra, szembe a nappal, es beszelgettunk a sracokkal. A szallason talakoztam 2 magyarral, szoval most mar 9 a magyarok szama, akikkel osszefutottam. Ezen a szallason volt az a lany is, akirol mar a tobbiek meseltek. A sved sracok mondtak, hogy kerdezzem meg, biztos o az a magyar lany. Es o volt. :-) Rajta kivul ott volt egy idosebb magyar pasi is, vele nem nagyon beszelgettunk, Kicsit sajnaltam is ot, mert neki mi voltunk az elso magyarok eddig. Elmentem misere, legnagyobb meglepetesemre a nemet is ott volt. Mise utan zarandokaldas volt, azt hittem , 1-2 perc lesz, hat nem. Valami szoveget mondott a pap spanyolul, aztan fel kellett olvasni egy szentirasi reszt mindenkinek a sajat nyelven. Gondoltam, meguszom, mert magyar vagyok, de nem, elokeresett a pap egy kis fuzetecsket, amiben magyarul is benne, volt, es bar en voltam ott az egyetlen magyar, azert fel kellett olvasnom. Ezt kovetoen kirohant a sekrestyebe, es bekapcsolta a magnot, es egy Camino de Santiago kezdetu dalt hallgattunk me,g majd hosszan beszelt mosolyogva spanyolul, aztan meg spanyol ima kovetkezett, gondolom az volt az aldas resze, persze agy szot sem ertettem. Kicsit mentem mar volna, mert a mi hospitalerank fozott nekunk, es a tobbiek vartak ram. Az aldas utan a nemet azt mondta nekem, hogy ertekelnunk kell, mert a pap csomot keszult erre az egeszre. Kezd egyre szimpatikusabb lenni a nemet. Miutan visszaertem az alberguebe, mar vartak ram, de a hospitalera csak mosolygott, hagy na ja, a zarandokaldas mar csak ilyen, azt hiszed, sose lesz vege,

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó olvasni a beszámolóidat, az ember várja az újabb részeket, mintha valami folytatásos kalandregény lenne:) Nem is tudom, hogy fogom kibírni, hogy majd néhány napig lemaradok a friss eseményekről internet híján, de mindenképp pótolom, ha ismét netközelbe kerülök ;-)Addig is sok-sok kitartást, élvezd a camino feelinget! JZs

    VálaszTörlés
  2. Koszonom! Pedig ebben a par percben csak a kusza gondolataimat van ido leirni, otthon majd lektoralni fogom. :-)

    VálaszTörlés
  3. Tényleg nagyon jó, én egyszuszra olvasom most :) Nagyon tetszik a stílusod, Timi.

    VálaszTörlés
  4. Szia Timi,

    Nos én vagyok az idősebb magyar pasi, akit említettél. Igazán rendes Tőled, hogy sajnáltál, de én nem szomorkodtam e-miatt :) A Camino már csak ilyen, alkalmzkodni kell a körülményekhez. Egyedül mentem végig, és ez így volt jó...
    Gratulálok az utadhoz, rövidesen én is feltöltöm a magam beszámolóját.

    Üdv,
    János

    VálaszTörlés