2010. szeptember 18., szombat

4. nap, Uterga-Estella, 29,5 km, 7 óra

Tegnap már mindenki aludt, mire befejeztem a blogolást. 11 körül volt, amikor lefeküdtem. Beállítottam az órám 6-ra, de mindenki aludt, senki sem mozdult. 7.10 volt, mire észrevettem, hogy Carmen már felkelt mellettem. Elkezdtem készülődni, de Carmen már rég kész volt, mire én épp elkezdtem még csak visszapakolni a cuccaimat a táskámba. Kezdem érteni, hogy miért kesék el minden reggel. :-) 7.40-kor elindultunk, már világos volt, nem kellett a lámpa. Néhány barátságos felhő volt csak az égen, a szél kicsit fújt, és egész nap sütött a nap. Nagyrészt beszélgetve mentünk tovább, időnként csak egymás mellett sétáltunk az úton. Előző nap szóba került, hogy ki miért csinálja a caminót. Azt hiszem, nem értik a poénjaimat. Mondtam, hogy fogadás miatt. Azt mondta a félig argentin, félig svéd srác, hogy akkor biztos jó sok pénzt fogok kapni, mire mondtam, hogy csak egy üveg bort. Aztán ezt teljesen komolyan vettek, és furcsán néztek rám, hogy egy üveg bor miatt csinálom végig. Mint múltkor a kollégám, amikor láttam egy jó kocsit, és megjegyeztem, hogy kéne egy gazdag férj, hogy megvegye nekem azt a kocsit. Mire a kollégám teljesen komolyan mondta, hogy régen én nem voltam ilyen, meg ne legyek már én is olyan hü* pi*. Pedig azt se komolyan mondtam. Egyébként meg eszembe jutott, hogy miért is csinálom, mert idén vagyok 30, és elhatároztam, hogy emlékezetessé teszem a 30. életévemet, ha már semmi értelmeset nem sikerült elérnem eddig. Ja, de, legalább van munkám, meg halvány sejtelmem a jövőről, nem úgy, mint a tegnapi német srácnak, aki 36 éves, munkanélküli, nincs családja, és fogalma sincs, mit szeretne dolgozni. Carmen totál ki volt akadva rá. Egyébként ő meg azért csinálja a caminót, hogy elszabaduljon a 3 kamasz fia mellől, meg hogy ne kelljen menni a szülői értekezletekre. A félig svéd, félig argentin srác meg már sokadik éve azért, mert ismerkedhet emberekkel az egész világból.
Puente la Reina
A táj dimbes-dombos volt, fel-le- fel-le földúton, kavicsos úton, ez utóbbi kinyírta a lábamat. Obanosban reggeliztünk, Puente la Reina-ban átmentünk a királynő hídon, ami a város névadója. A templomokat mindenhol zárva találtuk. Estella előtt azt hittem, meghalok, a talpam a lábtőcsontoknál iszonyatosan elkezdett viszketni, aztán fájni. Jól leragasztgattam, raktam rá vízhólyagtapaszt, és körbeleukoplasztoztam. Egyébként az első vízhólyagomat 2 napja szereztem, a botom miatt, a bal hüvelykujjamon. Azt is hasonlóan kezeltem, meg prevencióképp az ellenoldalit is. Azóta kicsit furán nézek ki a foszladozó leukoplasztos kezemmel, de legalább nem fáj. A lábamon egyelőre nincs vízhólyag, viszont a talpam fáj. Meg a bal combom. Ja, mindenkinek köszönöm, aki rábeszélt a botokra, 2 nap alatt hozzam nőttek, már sík terepen sem zavarnak, és a botoknak hála nem fájnak a térdeim. :-) Estella előtti településen összefutottam 2 magyarral. :-) Igen, igen. Gyanús volt a hátizsákjukon lévő címer, meg beszeltek is magyarul, rajuk köszöntem. Épp rohanásban voltunk, csak par szót váltottunk, de az kiderült, hogy mi sokkal gyorsabbak vagyunk (na ja, Carment nem én lassítottam le, hanem ő gyorsított fel), meg az is, hogy ők is Estellába tartanak. Pár szó után lehagytuk őket. Estellába érkezvén megkerestük az útikönyvemben 3 kagylóval honorált albergue-t, (3 a maximum), itt sérült embereket foglalkoztatnak, ez a rehabilitáció része. Van felszerelt konyha, szupi kis WC meg fürdő. Utána elmentünk várost nézni, mert még nem mászkáltunk eleget. Vettünk gyümölcsöt, megettük, valamint tésztát, szószt, sajtot. Megnéztünk 4 templomot, ebből 1 volt nyitva, es nagyon sokat kellett hozza felfelé menni meredek utcákon, es nem is oda akartunk kilyukadni. Carmen főzött tésztát, csatlakozott hozzánk egy ausztrál lány is. Itt tényleg a világ minden részéből vannak emberek. Mosógépben mostunk, a gatyámat is beletettem, most épp a szárítógépben száradnak. Mivel holnap vasárnap, és fogalmam sincs, hogy el tudok-e jutni misére, ma megyek, 8-kor lesz valamelyik templomban. Lehet, hogy Carmen is elkísér. Egyébként a szállás 6 Euro, es az internet ingyenes. :-D
Mindenkinek (Norbi, Peti) köszi az időjárás jelentést. Majd időnként küldhetnétek, nagyon hálás lennék érte.

Kihasználva az ingyen netet, most is írok pár sort. Beraktam a ruhákat a szárítógépbe, es elmentünk Carmennel misére. Útközben összefutottunk a félig argentin, félig svéd sráccal, megbeszéltük, hogy később a főtéren találkozunk. A pap gyorsan lezavarta a miset, fel óra volt, pedig énekes mise volt. A téren valami fesztivál készülődött állítólag, de nekünk csak 10-ig volt kimenőnk. Mint gimiben. Poénkodtunk is, hogy a zarándokoknak 10-kor már az ágyban a helye. Leültünk a főtéren, egy forró csokit akartunk inni, de a pincér nem értette, ezért egy cappucinót kértünk. Közben a svéd srác is ránk talált. A holnapi célunk megegyezik, talán holnap újra összefutunk. Fél 10-kor gyors búcsút vettünk, siettünk mindhárman a szállásunkra. Az övéké állami szállás, 7 Euro reggelivel, de 7-kor el kell hagyni a szállást. Nálunk 10-kor villanyoltás volt, es 7-ig csendben kell maradni. Szerintem nem fogunk korán indulni. Na, megyek én is aludni, bár a koffeintől most nem vagyok álmos.

1 megjegyzés: