És ami lemaradt :-)

Az utolsó napon a sikeres online check-in elintézése után kószáltam Santiagóban, és összefutottam a japán sráccal, aki nem tudott angolul, és akivel kézzel-lábbal kommunikáltunk egy ideig, majd elváltak útjaink. E-mail címet cseréltünk, de pesrsze tudtam, hogy soha nem fogunk írni egymásnak. Azért jó volt ismerősbe futni. Búcsút vettem a japán sráctól, majd elindultam némi souvenir után nézni. Már épp megvásárolgattam a dolgokat, amikor Joseph, a német pasi írt nekem egy sms-t, hogy van-e kedvem beülni valahová inni egyet. Egy óra múlva találkoztunk, és beültünk sörözni, közben összehaverkodtunk valami nyugat-európaiakkal, akik bringával jöttek. Az idő szépen eltelt, így megbeszéltük, hogy beülünk valahová enni. Utoljára meg akartam ízlelni a jó kis spanyol tengeri herkentyűket. Vacsoránál azt látom, hogy integet az idős kanadai pasi, aki Patríciával kettesben tette meg az út nagy részét. A végén csak összefutottam szinte minden magyarral. :-D Elérkezett a végső búcsú ideje, majd konstatáltam, hogy a térképemet ismét elhagytam, immár harmadszor. Fogalmam sem volt, hogy merre van a szállás, természetesen címet se tudtam, csak az irányt. Magam sem tudom, végül visszataláltam, és eltöltöttem az utolsó éjszakámat az alberguében. A visszaút fárasztó volt, szinte az egész napomat a frankfurt hahn-i repülőtéren töltöttem. Hiába no, az olcsó jegy átka.

Ami azóta történt:
John meglátogatott húsvét után, 6 napot töltött nálunk. Ahogy lenni szokott, az emlékek elhalványulnak, az ember visszazökken a hétköznapi életébe, és kiderül, hogy azok a különbségek, amik a caminón nem számítottak, azok a mindennapi életben igencsak eltávolítanak.

Torott szarnyu vandormadar

Mar mindenki elment haza, akivel joban voltam. Mar csak en maradtam. Ugy erzem magamat, mint a torott szarnyu vandormadar, aki nem repulhetett haza a tobbiekkel. Tegnap este visszajottem Santiagoba, persze reggel a szobaban hagytam a Santiago terkepet, amit Era adott, ezert csak elindultam a varosban a buszpalyaudvarrol, magam sem tudtam, hogy merre, nem is kerdeztem meg senkit, mert nem tudtam, hogy abba az alberguebe akarok menni, ahol aludtam, vag abba, amit Era mondott. Vegul oda lyukadtam ki, amit Era mondott, hogy hogyan, nem tudom. Este nagyon lelkesen koszont nekem egy francia bacsi, azt mondta, hogy Corrion de los Condesben talalkoztuk. Fogalmam sem volt rola, hogy ki. Reggelinel ismet talalkoztunk a konyhaban, es akkor esett le, hogy o az, aki kezetcsokolt nekem es minden nonek. :-) Annyira megorultem neki, hogy osszeszedtem maradek franciatudasomat, es felig franciaul, felig angolul valtottam vele par mondatot. Pedig nagy kedvem lett volna beszelgetni vele. Majd bementem a varosba, eleget tettem a kotelezettsegemnek, ami elol vasarnap elmenekultem, bementem a kapun, ami csak szent evekben van nyitva, atoleltem a szobrot (en, hehe, ezt se gondoltam volna), megneztem a sirt, elmentem a 12 oras misere, mert hagyomanyosan a deli misere "kell" elmenni, majd osszefutottam azzal az aranyos parral Quebecbol. :) Annyira ereztem, hogy veluk meg talalkozni fogok. Kinyomtattam a beszallokartyamat, vagy mit, es most kicsit netezek. :-) Holnap meg vegre en is repulok haza. :-))

Vamos a la playa

Reggel mire felkeltem (f8), mar csak egy idos sved no volt a szobaban, ahol egyebkent is negyen voltunk. Kedves volt, elbeszelgettunk kicsit, majd jott az sms a nemetektol, hogy fel oraval kesobb talalkozzunk a reggelihez. Igy tehat kimentem a kikotobe, es megneztem a napfelkeltet, ami 9 orakor volt. :) Fel ora mulva megreggeliztunk, es elvaltak utjaink estig. Ja, mondtam mar, hogy valamiert Chantal ragaszkodik hozzam. Visszafele setalva osszefutottam az idos angol es svajci urakkal, akikkel az elmult napokban tobbszor is talalkoztunk. Veluk beszelgettem, majd elindultam ismert vissza az alberguehez. Nem messze az alberguetol van egy irto budos, tengeri novenyekkel boritott partszakasz, ez elott kerdezte meg egy srac tolem spanyolul, hogy ez-e a playa. Mondtam neki angolul, hogy nem tudom. O ment tovabb a partra, levette a hatizsakjat, ledobalta a ruhait, majd anyaszult meztelen belement a vizbe. Mire ezt a kis oblot megkerultem, es leultem a padra, hogy sms-t irjak, mar ott is termett egy rendor, es ruhat parancsolt a sracra. Ezzel egyidoben erkezett meg Era, akit mar vagy 2 hete nem lattam, es meg sem ismertem eloszor. O is abba az alberguebe igyekezett, amelyikben en is megszalltam. Ittunk egy sort, majd a supermercadoban bevasaroltunk, kiultunk a part melle egy padra, megebedeltunk, elmentunk kavezni, es mar 4 ora volt. Itt elvaltak utjaink, en elmentem a szep homokos oceanpartra fesus kagylot gyujteni. Gondoltam, vegre kicsit egyedul lehetek, de ekkor felbukkant az a svajci lany, akivel mar szinten napok ota rendszeresen osszefutunk. Vegul a homokos oceanparton magamra hagyott, ahol fesus kagylot kellett gyujtenem, de csak egy darabot talaltam, kozben a labamat nyaldosta az ocean, es sutott a nap, mintha nyar lett volna. Sajnos sok idom nem maradt keresgelni, mert 6-kor mar indulni akartam naplementet nezni. Visszamentem egy pulcsiert az alberguebe, es fel 7-kor elindultam a vilagitotoronyhoz, ami nem is torony egyebkent, hanem egy haz. Era allitolag mar ott volt, meg a svajci lany, de egyikojuket sem lattam. Mondjuk nem is nagyon kerestem, csak korbementem. Leultem egy sziklara, es bamultam a nappal szemben a nagy kek oceant. Olyan volt, mintha moziban lennenk, mindenki leult, es nezett a nap fele. Amikor a nap utolso kis darabkaja is eltunt a lathataron, tapsolni kezdtek az emberek, mint tegnap. Elindultam vissza, utkozben belebotlottam a lengyel emberbe, akivel tegnap egy darabon egyutt gyalogoltunk, majd amikor a zarandok szobranal fenykepeket csinaltunk, eszrevettem Erat is. Visszamentunk az alberguebe, es semmi kedvem nem volt tengeri herkentyut enni a nemetekkel. De sajna kuldtek sms-t, hogy hol vagyok mar. Vegul elmentem, megiscsak utolso este, vagy mi. Vacsora utan elbucsuztunk. Csak tudnam, hogy miert vagyok meg mindig itt. Holnap delutan visszamegyek Santiagoba. Pentekre tervezem a zarandoklatom befejezeset jelento katedralislatogatast, Szent Jakab sirjanak megtekintesevel, Szent Jakab szobranak atolelesevel (??), meg a hivatalos 12 oras zarandokmisevel.Ezen kivul mar csak az a feladatom maradt, hogy kimossam a ruhaimat, ezuttal mosogepben, hogy elviselheto szagom legyen, megis visszaterek szombaton a civilizalt tarsadalomba, vagy mi.

28. nap, Olveiroa - Fisterra, 32+3 km

Reggel f8-kor akartunk kelni, de vegen 8 ora lett belole. A nemetek elozo nap megrendeltek a reggelit. 2.50 Euro volt a reggeli, tejeskave, piritos vajjal es lekvarral, de annyi, amennyit akartunk. Ezek az emberek egyebkent a panzio mellett tehentartasbol eltek, a hazigazda nagyon szivelyes volt. Persze megint jo keson indultunk, bar ma sok km vart rank. Kb. 10 km mulva, az elso barnal megalltunk, ittam egy ujabb kavet. Fura, az elso par napban ugy gondoltam, hogy a caminon nem fogok kavezni. Hat, valahogy nem jott ossze. A barban nagy betukkel ki volt irva, hogy a kovetkezo 15 km-en nem lesz bar, ezert most egyel es igyal. :) A kovetkezo 15 km kb 3 ora volt, kozben osszetalakoztunk egy lengyel emberrel, aki csatlakozott hozzank az ebedre Ceeben. Nem voltam megelegedve az etteremmel, a kaja nem volt rossz, de a kiszolgalas hagyott nemi kivannivalot maga utan. Ebed kozben a nemetek kozoltek, hogy ok foglaltak egy szobat egy hotelben. Modjuk ezt elobb is mondhattak volna, amugy meg csodalkoztam, hogy az elozo ket ejszaka miert aludtak velem egy szobaban. Kicsit sietni kellett, mert Chantal latni szerette volna a naplementet a finisterrai vilagitotoronynal. Persze most is gyorsabbak voltak a nemetek. Tudtam volna gyorsabban menni, de nem volt kedvem. Idonkent megvartak, mig vegul Jozef megjegyzest tett arra, hogy en nem hasznalom rendesen a botomat. Mondtam, hogy igazan nem kell megvarniuk, menjenek csak a sajat tempojukban, de Chantal ragaszkodott hozzam. Komolyan nem ertem, hogy miert. Fisterraban kozoltem, hogy akkor en elmegyek szallast keresni, mert nincs penzem arra, hogy egy egyagyas szobat fizessek egy hotelben, mint ahogy Jozef javasolta. Kisebb bolyongas utan talaltam is egy alberguet, 10 Euro egy ejszaka, 2 emeletes agy a szobaban, es tagas szoba. A nemetek kitalaltak, hogy taxival mennek a vilagitotoronyhoz, mert nem ernenek oda naplementere, es hogy utkozben felszednek a taxival. Amikor beszalltam a taxiba, lattunk egy csoves kinezetu not, aki egy rusnya kutyaval maszkalt. Jozef megkerdezte, hogy o is az en alberguemben lakik-e, mert o biztos nem aludna egy ilyen helyen, meg hasonlo dolgokkal poenkodott. Nekem ez eleg rosszul esett. Mintha o egyszer sem aludt volna albergueben. Meg nem tudom, hogy miert kell csoro magyarnak ereznem magam, mintha a nemetek sosem aludnanak alberguekben, csak hotelekben meg panziokban. Igen, az elmult 3 nap, amit a nemetekkel toltottem, jelentosen leapasztotta a penzemet, es igen, en napi max. 25 Euroval szamoltam, es igen, a "szuper" fizetesem csak erre eleg, viszont nem egy magyart ismerek, aki szeretne elmenni a caminora, csak nincs ra penze. Es en vagyok a gazdagabb magyar, akinek volt ra penze. Na ja. Mennyivel masabb volt Carmen, pedig o is nemet volt...
Megneztuk a naplementet, es en tudtam, hogy vege a gyaloglasnak. Megerkeztem. Nem mintha az ocean, vagy Finisterra lett volna a nagy cel, csak eleg volt. Most erzem eloszor, hogy nincs miert tovabb mennem, es hogy egy olyan helyen vagyok, ahol szivesen eltoltenek meg egy napot. Es ebben az is benne van, hogy vegre egyedul akarok lenni, vegiggondolni az egesz caminot, es pihenni egy kicsit, mielott ujra visszakerulok az otthoni mokuskerekbe. Szeretnek setalni az ocean partjan a homokban, es szeretnek 1-2 napot Santiagoban is eltolteni, hogy "eleget tegyek a kotelessegemnek", hogy reszt vegyek a 12 oras "hivatalos" zarandokmisen, hogy megnezzem Szent Jakab sirjat, hogy felmenjek a szoborhoz.

Veget ert az utam 4 het gyaloglas utan. Megerkeztem. :-)

27. nap, Negreia- Olveiroa, 33 km, 9 óra

Reggel sokaig keszulodtunk, utana elmentunk reggelizni egy barba, majd 9 korul indultunk utnak. Kodos, felhos ido volt, hamarosan elkezdett szitalni az eso. Folytatodott a tegnapi dimbes-dombos taj, idonkent tehenek legeltek az ut mellett, nehol meg tragyat szortak szet a foldeken, ezeken a reszeken jo budos volt. Az elso pihenonkon, egy barban a nemetek egy panzioban foglaltak szallast 3 fore. Altalaban a nemetek haladtak elol, enm eg mogottuk kicsit lemaradva. Egyreaszt mer nekem tul gyors volt a tempojuk, masreszt meg csak a bolond nem latta, hogy ok is egy camino parocska lettek, egy ujabb ertelmetlen kapcsolat, vagy egy camino romanc, ki tudja. Mindenesetre a sracokkal mar napokkal korabban azon poenkodtunk, hogy Jozef most koveti el harmadszor ugyanazt a hibat, megint majd jon a baba, es Chantal lesz a 3. felesege. Ebedkor egy barba ertunk, ahol szerettem volna enni valamit, de meg egy tisztesseges szendvicset sem tudtak adni, meg igazi kavejuk sem volt, igy ittam egy kolat, amit egyebkent nem szeretek. Este 6-kor megerkeztunk a panzioba, 18 Euro volt, 3 agy a szobaban, furdoszobaval, tiszta, rendezett. A nemetek rogton ivaszattal kezdtek, en lezuhanyoztam es mostam addig. Este 8 utan elmentunk a helyi barba enni, itt kivetelesen nem lehetett valasztani semmilyen etelt, a menu teszta, majd csirke sult krumplival volt. Nem ez volt eletem eddigi legjobb etele, az teny, viszont "csak" 8.50 Euroba kerult.
Ma ereztem eloszor azt, hogy eleget gyalogoltam. Az eredeti tervem az volt, hogy Fisterrabol vosszagyalogolok Santiagoba, de nem volt kedvem megint ugyanazon a tajon vegigmenni. Ugy dontottem, hogy Chantallal tartok Muxiaba, bar fogalmam sincs, miert mennek az emberek Muxiaba.

26. nap Santiago de Compostela - Negreia, 3+22km

Reggel 6-kor mar felebredtem, nem tudom, miert, talan az elozo nap elfogyasztott tul sok bor miatt? :-) A sracok is eleg hamar felkeltek, igy 8 ora utan nem sokkal elindultunk a varosba. Meg kellett allapitanom, hogy kamu, miszerint ez az albergue 15 percnyire van a zarandokirodatol. megint vagy 45 percbe telt, mire a katerdralishoz ertunk. A csomagjainkat leadtuk a megorzobe, ittunk egy kavet, es bementunk a katedralisba, mert az ember megis csak akkor fejezi be a zarandoklatot, ha bemegy a katedralisba. Eredetileg ugy volt, hogy 10-kor elmegyunk misere a nemetekkel es a svedekkel. Az egesz mise alatt ki-be maszkaltak az emberek, a katedralis fohajoja meg fel volt allvanyozva. Egyebkent nem ertem ,hogy miert a szent evre hagytak a felujitast, es miert agyszerre allvanyoztak fel az egesz fohajot. A svedek a mise eleje utan nem sokkal ugy dontottek, hogy inkabb elmennek a zarandokirodaba a compostelaert. Mise utan elindultam a zarandokiroda fele, amikor Chantal szaladt utanam. Fogalmam sincs, hogy vett eszre a tomegben. Jozeffel a katedralis melletti kavezoben ultek a teren. Megtalaltam a svedjeimet, 2 percre ra a nemetjeink is ott voltak. Gyors bucsut vettem a svedektol. Utalok bucsuzkodni, es egyebkent is tegnap este mar elmondtunk mindent, amit lehetett. Azt mondtak, ha nincs penzem meglatogatni oket, akkor osszedobjak nekem a repjegyet, amitol en nagyon meghatodtam. Na igen, ez elozo nap volt, ezen a napon csak atoleltuk egymast, es mar mentem is a taskamert. Santiagoban irdatlan nagy tomeg volt, orultem, hogy nem vartam meg a 12 oras miset. El sem tudom kepzelni, hogy annyi ember hogyan fert be a katedralisba. Egyetlen vagyam volt minel elobb elhagyni Santiagot, es ez a vagyam megegyezett Chantal vagyaival is, igy 11 orakor mar uton voltunk az ocean fele. Imi, a magyar srac mondta, hogy sokan ugy erzik, hogy Santiago nem az, ahova napokon, heteken keresztul tartottak, es csak az oceannal ereztek azt, hogy megerkeztek, hogy vege a zarandoklatnak. Santiago utan teljesen mas taj fogadott minket, mint Santiago elott. Rendezett, csinos falvakon haladtunk keresztul, dimbes-dombos videken, fel-le, zarandokmentes tajakon. 10 km utan megalltunk egy hosszu, majd 2 oras ebedre, es eleg keson, 6 utan erkeztunk meg a San Jose Alberguebe, ami tele volt, egy csapat gyerek szallt meg ott, de a 2 emeletes agyas szobaert ugyanannyit kellett fizetni, 12 Euro, es jart hozza torolkozo, meg agynemu. Nem volt kedvem mosni. Este irtam a blogba, majd elmentunk vacsorazni. Az etterem kituno volt, termeszetesen boroztunk, int szinte minden nap a caminon, kizarolag szaraz voros bor. :) Igazan nem ertem, hogy Chantal miert ragaszkodik hozzam, nem sokat beszelgettunk, egyre gyakrabban beszelgetnek Jozeffel nemetul.

25. nap, Pedrouzo - Santiago de Compostela, 21+3 km

Reggelre elallt az eso, lassan keszultem, mert tudtam, hogy a fiuk lassuak lesznek. Azt beszeltuk meg, hogy ertem jonnek az albergue ele. Anders 8.05/kor megjelent, de Johnra meg vagy 20 percet vartunk. Nagyon lassan tudtam haladni, fajt a hasam, es alig vartam, hogy erjunk mar el egy bart. Na ja, noi dolgok. Le-fel mentunk tobbnyire erdos utakon, nehany telepulesen at, de nem volt bar, mig vegul kb. 1,5 ora mulva megpillantottam egyet. Ittunk egy kavet, bevettem a gyogyszereimet, ettunk Johnnal egy fagyit, majd jo 45 perc piheno utan, immar fajdalommentesen folytattam az utat mintegy 5 percig, amikor rajotem, hogy a fenykepezogepem a barban hagytam. Taska le, rohanas vissza. Persze ott volt a szeken, ahol hagytam. Kozben a svedek egy idos sved parba botlottak. Rengetegen voltak az uton, nem is erdemes tobb szot vesztegetni ra. Itt a spanyoloknal kedden valami unnep lesz, ami miatt 4 napos hosszu hetvegejuk van, emiatt az a hir jarta, hogy nem lehet szabad agyat talalni. Elmentunk egy alberguehez, de mielott bementunk volna, odajott hozzank egy spanyol srac, mintha csak az egbol pottyant volna oda, hogy foglaltunk-e szallast, mert kulonben nem lesz helyunk, de tud nem messze onnan egy masik alberguet, ami csak 6 Euro, es rengeteg hely van. Igy volt. A terv az volt, hogy a zarandoklatot befejezzuk, es taskaval megyunk el a katedralisig. Az esonadragomat nem akartam belegyomoszolni a taskamban, ott akartam hagyni az agyamon, de a svedek azt mondtak, hogy az csalas lenne. Igy taskaval elmentunk a katedralisig, majd 1,5 orat alltam sorba a compostelamert. A svedek kozben kitalaltak, hogy ok elmennek a repterre repjegyet atrakatni, en meg osszehaverkodtam egy olasz idosebb pasival a sorban. Unalmunkban fenykepeztuk a sort, sajna rola nem csinaltam kepet, o viszont igen rolam a gepemmel a sorban. A legtobben persze csak Sarriabol erkeztek, de ez van. Visszagyalogoltam a szallasra, de eltevedtem, kozben ket idos nemet nobe botlottam, akik szinten azt a szallast kerestek, ezert megneztem az utca nevet. Majd emlekezetbol mentem tovabb, ekkor 3 magyar jott velem szembe a szallasrol, igy mar siman visszatalaltam. Zuhany, mosas utan megjottek a svedek, es elindultunk vissza a katedralishoz. Ott nagy nehezen, tobbszori sms valtas utan megtalaltuk a nemeteket, es beultunk egy etterembe enni es borozni. 24 orara kellett visszaerni a szallasunkra, 23.40/kor elindultunk taxit keresni, majd 7/8 perc bolyongas utan mondtam a fiuknak, hogy a mellettunk levo etterembe menjunk be, es hivassunk taxit. A taxi 1 perc mulva ott is volt, beultunk, es rajottunk, hogy nem tudjuk az albergue teljes nevet. Szerencsere emlekeztem a szomszed utca nevere az eltevedesem miatt, 24.00/kor az albuergueben voltunk, meg nyitva volt. utoljara beszelgettem meg a fiukkal, kolcsonosen meghivtuk egymast a sajat orszagunkba, es lefekudtunk aludni.

24. nap, Melide-Pedrouzo, 33 km, 7 ora 15 perc

Mar megint nagyon jol aludtam, es ma ejjel nem csiptek meg a poloskak. :-) Lehet, hogy vegre hasznalt a verszivo rovarriaszto spray? 6 elott par perccel ebredtem, es probaltam meg egy kicsit aludni. Vegul 6.30-kor keltem fel, a reggeli furdoszoba-wc tumultus lekuzdese utan megreggeliztunk a svedekkel, mejd 8 orakor elindultunk. meglehetosen szep nap igerkezett, alig volt felho az egen, bar egyre kesobb kel a nap, 8 orakor meg csak pirkadni kezdett. A szel fujdogalt egy kicsit, orultem is, hogy a ruhaim meg fognak szaradni, mert ugy amit este kimostam, az nem szaradt meg reggelre. Az ut hasonlo volt a tegnapihoz, le-fel, erdos reszeken, falvakon at. 10 elott nem sokkal megalltam egy barnal, par perc mulva a svedek is megerkeztek. Ittunk egy kavet, es folytattuk utunkat. Hamarosan elkezdett cseperegni az eso, az esohuzatot rarakattam Johnnal a taskamra, de fel ora mulva, amikor Arzuat elertuk, fel kellett vennunk az esokabatokat. Gondolkoztam, hogy felvegyem-e az esonadragomat, de a sracok azt mondtak, hogy hamarosan el fog allni az eso, ezert csak elokeszitettem, hogy gyorsan fel tudjam kapni. A templomnal begyujtottem egy pecsetet, es kihasznaltam a fedett helyet arra, hogy a szunni nem akaro eso miatt megis felvegyem az esonadragomat. Remeltem, hogy majd ez eluzi az esot. hat nem igy tortent. Csak esegetett tovabb. Egesz ejjel esett, ezert tiszta sar volt minden, kerulgettuk a nehol egesz utnyi pocsolyakat, es remeltem, hogya bakancsom nem azik be. 1 ora korul megalltunk egy barnal, ismet ittunk kavet, es ettunk par falatot. Nehezen, de tovabb mentunk. Az eso egyre jobban esni kezdett, meg is allapitottam magamban, hogy eddig ez a 2. legrosszabb esos nap. ma nagyon nyugos voltam, nem volt kedvem gyorsan menni, mondtam a sracoknak, hogy csak menjenek, nem kell megvarniuk, de mindig, amikor lemaradtam, vagy megalltam, ok is megalltak, es visszajottek hozzam, es lelkesitettek, hogy mar csak 2 km. :) Ez mar szalloige nalunk. Az eso egyre jobban esni kezdett, ereztem, hogy nedves a bakancsom belulrol. Mire mai celunktol 3 km-re levo Santa Irenet elertuk, az eso meg jobban szakadni kezdett, de nem alltunk meg az alberguenel. Hamarosan azt ereztem, hogy olyan, mintha bealltam volna a zuhany ala. Modositanom kellett a korabbi eszrevetelemet, ez a mai nap pontosan annyira borzaszto volt, mint az a bizonyos esos nap, amikor borig aztam, ugyanis ma is ez tortent. A labam tocsogott a vizben, az arcomrol folyt a viz, es akkor meglattam az ut tulso oldalan egy alberguet. Atmentunk, bementunk, de sajnos nem volt 3 szabad hely, csak 2. Gondolkodtunk, hogy tovabb menjunk-e a kovetkezo alberguebe, ha nem esett volna ennyire, bizonyara igy tettunk volna, de az eso mindent felul irt. John szomoruan konstatalta, hogy az utolso estenket nem fogjuk egyutt tolteni, sot, az utolso zarandok menunket sem fogjuk egyutt elfogyasztani. En maradtam 10 Euroert, ok meg a felkinalt 700 m-re levo dupla agyas szobahoz mentek. Mivel a nadragom is atazott, ugy gondoltam, hogy felaldozok 6 Eurot a mosasra es a szaritasra. Most itt ulok a gep elott, az eso meg mindig ugyanugy szakad, mint amikor megerkeztem. :( Csak az vigasztal, hogy holnap Santiagoban leszek, mar csak 20 km. Ha igy fog tovabbra is esni, nem megyek el az oceanhoz, bar akkor nem tudom, hogy mit fogok csinalni 6 napig Santiagoban.

23. nap, Hospital da Cruz - Melide, 28,5 km, 7,5 ora

Tegnap este Anders spray-evel fujtam be magam a poloskak ellen, de megint lett 2 ujabb csipesem. Egyebkent jol aludtam az ejjel. Keson keltunk, es 8 orakor utolsonak hagytuk el a szalast. Nem reggeliztunk, es Johnnal allandoan ehesek vagyunk, de Anders kegyetlen volt, es nem engedett minket eleg sokaig megallni, de 7 km utan addig nyafogtam, mig megalltunk John legnagyobb oromere egy barnal. Ittam egy kavet es ettem egy szendvicset. Boltot megint nem lattam, pedig csak kenyer kellett volna megint... Mikor utnak indultunk, esett az eso, de hamarosan kisutott a nap, es ismert lttunk szivarvanyt. A tovabbiakban idonkent sutott a nap, idonkent felhok takartak el a napot, nem volt tul meleg, idealis turaido volt. A svedek hamarosan megalltak, hogy a levegyek a poncsojukat, es Anders mondta nekem, hpgy menjek elore, mert ugyis lassu vagyok. Na, ebbol az lett, hogy 17 km-t setaltam egyedul. Azt mondtam magamban, hogy addig nem allok meg, mig meg nem lesz a mai 20 km, utana viszont az elso barnal megallok. Igy a mai 21. km-nel megalltam, es 20 percet vartam, mire a sracok utolertek. Kozos dontes alapjan Melideben szalltunk meg. A sarga jeleket elvesztettuk, talalomra mentunk valamerre, majd probaltuk kideriteni, hogy merre van az albergue, de valami regi epulethez iranyitottak, ami lehet, hogy egykor albergue volt, de most inkabb valami raktarepulethez hasonlitott. Ugy dontottunk, hogy akkor folytatjuk az utunk, es megprobaltuk megtalalni a caminot. Ez sikerult is, meg az alberguet is megtalaltuk, a hivatalos, ami 3 Euroba kerul, tele volt, egy privatban szalltunk meg, ami viszont 12 Euro. Anders szerint ez rablas, es ezzel en is egyetertettem. 12 emberre van 1 zuhanyzo es 1 wc. A szobaban egy harpia idos francia no fogadott, aki nekunk es a velunk egyutt erkezo spanyol fiataloknak azt magyarazta kiabalva, hogy este 10 utan csend legyen, es ezt nem keri, hanem ezt felszolito modban mondta. Amikor kiment, jol kifiguraztuk. Csak tudnam, hogy az ilyen miert nem megy hotelbe. Ma vegre jol kineteztem magam, potoltam a blogbejegyzeseim, majd jol bevasaroltam. Alig vettem par kajat, es megint tobb kiloval nehezebb a taskam. :-( Elmentunk egy etterembe, ahol a pincer holgy nem beszelt angolul, szoval talalomra rendeltunk valamit a menuhoz, ami itt 12 Euro volt. Halaszlevet ettunk sult hallal. Persze ezt csak utolag tudtuk meg, mert lovesunk sem volt, hogy mit rendeltunk. En az egeszbol csak a levest ertettem. Ma sem engedtek fizetni a fiuk. pedig en probalkoztam. John vacsora kozben megint megjegyezte, hogy hamarosan elvalnak utjaink, beszelgetnunk kellene, de mi csak csendben ettunk, mert vadasztuk a sult hal szalkait. Utana persze megint jokat nevettunk, foleg amikor a mellettunk vacsorazo "kedves" szobatarsunk kerult szoba.

22. nap, Sarria - Hospital da Cruz, 34 km, 7,5 ora

Reggel arra ebredtem, hogy 3 uj poloskacsipesem van, pedig elozo este befujtam magam rovarriasztoval, viszont az ejszakat vegigaludtam. Eleg keson keltunk, 8 ora mar reg elmult, mire reggelizni kezdtunk. Chantal korabban elment. Jozeffel reggelizett egyutt. 8.45-kor indultunk utnak. Rengeteg zarandok gyalogolt elottunk, mogottunk. Sarria az a varos, ahol sok spanyol kezdi a caminot, mert az utolso 100 km megtetele eleg a compostela megszerzesehez. Kicsit olyan volt, mint a nepvandorlas. Ma nem fajt a labam, a fiukkal egeszen jo tempoban haladtam, de meg ok voltak a gyorsabbak. A nemetek hamar utolertek bennunket, aztan megint lemaradtak. A svedekkel a 100-as kmko elott mgbeszeltuk, hogy csinalunk egy kozos fotot a 100-as kmkonel, es epp ekkor ertek utol ismet minket a nemetek, igy mind az oten rajta lettunk a kepen. Esoben indultunk, de a kep keszultekor mar csak idonkent szemerkelt. Betertunk al egkozelebbi barba egy kavera, es begyujtottunk egy pecsetet, mert az utolso 100 km-en allitolag napi 2 pecsetet kell szerezni.Szep tajakon haladtunk keresztul, de az ido miatt nagyon nem tudtam gyonyorkodni benne, felho, para ereszkedett a tajra. A szitalo eso neha jol is esett, legalabb nem volt melegem. A nemetjeink Portomarinban egy dupla agyas szobat foglaltak egy hotelben. Portomarinban kozosen ebedeltunk, de nem voltunk megelegedve a kiszolgalassal, iszonyatosan lassuak voltak, tobb mint 1 orat toltottunk ott. Egyebkent csak zarandok menut ettunk. A szamlat meg sem vartuk, a nemeteknek adtuk a penzt, es indultunk tovabb, bar Chantal nagyon gyozkodott minket, hogy maradjunk ott, Anders hajthatatlan volt. Nehezemre esett a gyaloglas, mert rengeteget ettem. Mindig rajtam nevetnek, mert altalaban begyujtom a sultkrumplikat masok tanyerjarol. Az emelkedokon nagyon igyekeznem kellett, hogy tartani birjam a svedek tempojat. Vegre egyedul voltunk, a legtobb zarandok Portomarinban szallt meg, es egyebkent sem szokas nagyon 3 utan meg uton lenni, csak mi vagyunk ilyen orultek. Amikor elertuk az alberguet Hospital da Cruzban, John tovabb akart menni, mert nem akarta elhinni, hogy olyan gyorsan odaertunk. A 30 agyas albergueben csak tizen voltunk. Zuhany, mosas utan atmentunk a szomszedba zarandokmenut enni, de nem engedtek fizetni a svedek. Vacsora kozben a svedek 2 idosebb sved nobe futottak, nagyon megorultek neki, eleg sokat beszelgettek veluk. Eves kozben John emlitette, hogy mar csak 3 nap kozos gyaloglas var rank, es utana el kell valnunk. 20 napja ismerjuk egymast, abbol nagyon sokat egyutt toltottunk. Kivancsivagyok, hogy fogom-e meg oket valaha latni...
A szallason meleg volt, mert futottek, mondjuk ennek az az elonye volt, hogy a ruhaim megszaradtak reggelre. A szallas 5 Euro, a menu 10 Euro volt